Hatodik fejezet

-Régen anyám volt a klán vezetője.

-Ez komoly?-Hármuk hangja szinte egyszerre zengett.

-Igen.1816-ig.

-Mi volt akkor?-Nina kíváncsian fészkelődött a helyén.

-Meghalt.

-Ó nagyon sajnálom,nem tudtam..

-Semmi baj.Nem tudhatta.

Ignoutus benyitott és lehívott minket ebédelni.Körbe ültük az asztalt és finomabbnál,finomabb ételeket tettek elénk az asztalra.

-Ahogy befejeztük az evést nekilátunk a gyors kiképzéseteknek.Most nem mint vendégek lesztek jelen.

Mindketten bólintottak és csendben elfogyasztottuk az ebédünket.Levittem őket az edző terembe.
-A dolgotok nem lesz bonyolúlt.Olyan helyre álljatok ahonnan figyelni tudjátok az ajtókat és ablakokat.Csak akkor beszélgethettek bárkivel ,ha az megszólít titeket.Nem bonyolúlt.

-És a tánc?

-Ha felkérnek mehet.És most jön az a rész,hogy ezekre meg kell tanítanunk téged.A karácsonyi bál általában a 17-18. század jegyében zajlik.Eric te már éltél akkor ugye?

-1000 éves vagyok,tippeljen.

-Eskű lecsaplak egyszer.

Furán nézett rám majd Nina elé állt és kérte,hogy kapcsoljam be a zenét.A kis hangszórókból klasszikus zene csendült fel és Eric táncolni kezdett Ninával.Ezt a részét teljesen rá hagytuk.Órák óta táncoltak mikor Nina kifáradt.Ekkor két széket hoztunk leültettem és beszélgetni kezdtünk.Semleges témákat választottam.Nem megismerni akartam csupán megtanítani viselkedni.

-Lassan hajnalodik,ideje aludni.

Mindenki engedelmesen elment a szobályába.Damon velem jött fel,még ki se pakoltunk de ez nem is baj,majd holnap reggel.Egymást átölelve aludtunk csak Ignoutus reggeli ébresztése rebbentett szét minket.

Reggeli közben okítottuk Ninát hogyan kell ennie.Majd a következő nagy feladat jött:A karácsonyfa feldíszítése.

-Ignoutus segítenél nekünk?

Meghatódva nézett rám.-Megtisztel vele asszonyom.

Beletelt vagy két óránkba míg sikerült feldíszítenünk a fát.Csodásan festett,olyan volt mint gyerekkoromban.Damon elővett egy kis dobozt és felém nyújtotta,Eric,Nina és Ignoutus is eltűntek.

-Máris ajándék?

-Elvégre este nem leszünk itt.

Mosolyogva nyitottam ki a dobozt,egy csodás,elegáns díszítésű gyémánt köves gyűrű volt benne.Még a lélegzetem is elakadt.Damon letérdelt és várt.Nem kérdezett semmit,de nagyon jól tudtam mit jelent.A lábaim nem tartottak meg és lerogytam a földre.Megöleltem Damon-t,megcsókoltam és valami igen félét rebegtem.
Egy krákogás zökkentett vissza.

-Elnézést asszonyom,de látogatója érkezett.

-Látogatóm?Karácsonykor?Mégis ki?-A hallban Lord üldögélt dudorászva.-Szia Lord,hát te?

-Jöttem,hogy elkísérjelek a karácsonyi bálba,nehogy már idén is egyedül menj.

-Már van aki elvigyen.

-Hmm ki a szerencsés?

Átvittem a nappaliba ahol Damon várt minket.Időkközben Nina és Eric is visszatértek.

-Lord ő Damon,a vőlegényem.Ők Nina és Eric a testőreim.

-Vőlegény?Testőrök?Mi lett veled míg kint voltál?Amerika nincs jó hatással rád.

-Ugyan.

-Mikor akartad elmondani nekem?

-Csak most kérte meg a kezem.

-Most?Pont az nap adod el magad mikor megismerted Alfonzt?

-95 éve eltűnt,meddig várjam még,meddig gyászoljam?

Lordot teljesen össze törte a kirohanásom.Ignoutus gondjaira bíztam míg Nina és én elmentünk öltözni.Az én szobámba mentünk és segítettem neki felöltözni.
-Mindig hiányzott az életemből egy barátnő.-Nina értetlenül meredt rám.-Min egy,felejtse el.
Elővettem Ninának egy egyszerű sárga ruhát.A ruha alja eltakarta még a cipőjét is.A szélein csipke sor díszítette,a vállpántok szinte észrevétlenek maradtak a haja alatt.

-A többit el tuja intézni a saját szobájában?

-Igen asszonyom.
Nina elment,Ignoutus pedig bejött segíteni.Egy csodás kék ruhát vettem fel,pánt nélküli,testhez álló felsőrésszel.A szoknya része abroncsos,három réteggel.Az én ruhámat csak néhány fodor díszítette.
A hajam az évek során megkopott,elvesztette színét.Ahogy besütöttem és elrendezgettem furcsa kontrasztot adott a kék ruha és az ezüstös haj.

Kimentem a szobából ami a harmadikon van.Lesétáltam a lépcsőket,az utolsó lépcsősor alján ott vártak rám a családom tagjai.A „valódi” családom halott ugyan,de ők jelentik most mindenem.
-Gyönyörű vagy kedvesem!-Damon tátott szájjal nézett rám.

-Köszönöm.Nos indulhatunk?

Limuzinba szálltunk és fél órás út áll elöttünk.
-Drágám ki az az Alfonz?Lord nem is olyan rég említette.

-Igen,nos ő a vőlegényem volt kb egy évszázaddal ezelött.De ma nem akarok róla beszélni.-A kapunál Damon karjába karoltam és beléptünk a hatalmas villába.A bálteremben mindenki érdeklődve figyelte csapatunk bevonulását.Amint beértünk máris ismerősökbe botlottam.Kedves társalgásba kezdtünk mikor egy fiatal férfi félbe szakított minket.

-Ön volna Serizawa Reira Dracul nemde?
-De igen.Ön pedig?
-Serizawa Sebastian.Hogy tetszik az újításom?
-Maga rakta egybe a klán bált a karácsonyival?Maga ütődött.
-DE grófnő.
-A klán tagjai nagyon bosszúsak lesznek önre.
-Ugyan-ugyan,eddig senki nem panaszkodott rá.
-Várja ki a végét.
-Az idősebb kékvérűek fogyatkoznak.Nincs aki szót emelhetne ellenem.
-Még mindig vagyunk éppen elegen ahoz,hogy magát rendbe szedjük.
-Igazán örülök,hogy élőben is láthattam önt.
-Mert?
-Csak jó látni milyen ne legyek.
-Hogy merészeli..?
-Nyugalom,mindenki megérti,hogy a családjával történt tragédia miatt lett olyan amilyen.
Én csak leesett állal bámúltam mikor Damon neki ugrott a srácnak.Az első jobb horogtól Sebastian elterült a padlón.Mindenki minket figyelt,miközben a klán vezető a földön kuporgva várta a következő csapást.
-Ennyi elég lesz Damon!Maga pedig,-lenéztem a meghunyászkodó nemesre-válogassa meg a szavait.
Mindenki vissza tért az eredeti elfoglaltságához.Megkerestem az újdonsült testőrimet és vádlón néztem rájuk.
-Mitha az lenne a dolguk,hogy ne legyen ilyen helyzet.
-A dolgunk az,hogy ne maga kerüljön a padlóra.-Magyarázta Northman egy pohár pezsgővel a kezében.
-Nos akkor maga nem..-ám a mondat ismét befejezetlen maradt mivel a jól ismert bajkeverőnk emelt szót a bálterem közepén.
-Sokan vannak itt akik többet tudnak a bálokról mint én.Nem tagadom kezdő vagyok az ügyben.Szeretnék egy olyas valakit hallgatni aki tapasztaltabb e téren,s mivel ő maga nem lehet itt felkérném a lányát értékelje első próbálkozásom.Serizawa Reira Dracul grófnő.
-Forduljon fel Sebastian!
-Oh,nem hittem,hogy  ennyire lealacsonyodott.A grófnői cím már csak egy hangzatos jelző.
Mindenki meghökkent.Félve emelték rám a tekintetüket.A testőreim mellettem termettek,de nem érhettek utol.Én Sebastian torkának támadtam és a levegőbe emeltem.
-Hogy merészel pocskondiázni engem?Csak mert egy félvér nem emelhet önre kezet,nem jelenti azt,hogy én ne ölhetném meg nyugodt szívvel.Nem jár jól ha velem kezd.Egy ilyen kis taknyos maradjon otthon és ne üsse az orrát a felnőttek dolgába!Világos voltam?
-Te..te..természetesen grófnő!
-Helyes.-Elengedtem a torkát,mire ő vinnyogva szelelt el.-Elnézést a kis közjátékért,de a mai fiatalság.-Nevettem fel,és példámat követve többen kacagtak a tömegben.-Boldog karácsonyt mindenkinek!
Vissza sétáltam Damonhöz és elégedetten hallgattam ahogy lassan vissza áll a hangzavar.
-Lassú volt!-Rivaltam rá Northman-re.
-Maga szaladt el túl gyorsan.
-Az én hibám,hogy nem tudnak megvédeni?Ne nevettessen.

-Nem vagy velük egy kicsit túl szigorú,drágám?-Damon próbált csitítani,mind hiába.
-Szabad egy táncra?-A hang túlon túl ismerős volt és régi.
-Papa!Apa temetése óta nem láttalak.-Azonnal a nagyapám nyakába borultam.
-Ne haragudj kincsem nem voltam itthon.
-Merre jártál?
-Oroszországban intéztem néhány hivatalos ügyet.
-Ha jól emlékszem ott állomásozik az egyik vámpír osztag.
-Valóban.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy a tagja vagy?-Felháborodottan bámultam utolsó élő közeli rokonomra.
-De.De nem akartam neked mondani,nehogy aggódj.
-Persze,és ha a halál híredet kapom?
-De nem kaptad.Kik a kísérőid?-Gyorsan próbálja terelni a témát mielőtt túl fagyos lenne a hangulat.
-A magas szöszi és az törékeny hölgy a testőreim,Amerikából.
-Áh import árú.-Northman sértődött arckifejezéssel reagált nagyapa megjegyzésére.
-Ignoutusra és Lordra biztosan emlékszel.-Papa üdvözlés képen bólintott.-Ő pedig a vőlegényem Damon Salvatore.
-Salvatore?
-Igen,miért?
-Nem ismerem ezt a nevet.Nemesi család?
-Csak az emberek között volt az.
-Ha ezt apádék tudnák.
-Ha hallgattak volna rám és nem mennek el abba az idióta háborúba akkor most nem Damon állna itt mint vőlegényem hanem Alfonz mint férjem.De elmentek és meghaltak.
-És amilyen bolond voltál te is majdnem meghaltál.
-Ezt itt fejezzük be!-Kicsit hangosabbra sikerült a kiabálásom mint terveztem.-Menjünk haza.
Csendben elvonultunk a kocsinkhoz és ugyan ilyen hangulatban értünk haza.
-Drágám mi volt az a vita a nagyapáddal?-Damon aggodalmasabb figyelt mint valaha.
-Miután elmentem a harctérre végig néztem az anyám és a bátyám halálát.Majd később a vőlegényem is elment egy háborúba és soha többet nem láttam.Ezek után megtanultam harcolni és a II.világháborúban már én is részt vettem.Ott nőttem fel igazán.De sajnos apámat is elvesztettem.Elötte is utáltam a háborúkat de ezek után mégjobban.De azért vezettem néhány győztes csatát a farkasok ellen.
-Sajnálom édesem.-Azzal átölelt és éreztem hogy valóban meg tudna védeni,de csak is Ő.
-Nos most hogy ezzel végeztem átöltözök és elmegyek a tanácshoz.
-Nem tudnál egy kicsit nyugton ülni a fenekeden?-Lord haragosan rivallt rám.
-Mi bajod van?
-A barátod ként aggódom érted.Pihenned kellene.
-Miből veszed hogy pihennem kellene?
-Drágám,lehetséges hogy a tested elnyűhetetlen de azért vannak árulkodó jelek.
-Mint például?
-A hajad.A stressz és a miegymás miatt szép lassan kifakult.Legyél egy kicsit a vőlegényeddel.
-Fogadj szót neki édesem.-Damon csak bólogatva helyeselt.
Felkísért a szobánkba ahol lehámozta rólam az estélyimet.Az ölelése forró volt és szerelmes,a csókja követelőző míg meg nem adtam magam neki.Mikor hajnalban fáradtan bújtunk egymáshoz már szóba kerülhetett az esküvőnk.
-Február?
-A hidegben?-Damon egyszerűen kiakadt.
-Az a legközelebbi ilyen dátum amikor jó lenne nekünk.
-De a templomok olyankor iszonyat hidegek.
-Nem lesz templomi.
Nem sokkal később már mélyen aludtunk.A reggeli igazán karácsonyi hangulatban telt.
-Asszonyom  Rick telefonált,hogy ma érkezik.
-Ki az a Rick?-Damon még az evést is abba hagyta.
-A grófnő fia.-Felelt neki Ignoutus.
Damon kérdőn nézett rám.
-Dante-val közös gyermekem.Már két hónapja nem láttam.