2012. augusztus 9., csütörtök

FONTOS!!

Srácok indultam egy versenyen az  http://alsynia.blogspot.hu/ sokat jelentene nekem ha ott szavaznátok az egyik testvér oldalunkra az Egy jobb jövő-re. (http://www.egyjobbjovo.blogspot.com/ <-erre kell!!)Kb 5 percet vesz el az életetekből,és ha sikerül valamilyen helyezést elérne/elérnünk biztos sokkal gyakrabban jönnének fejezetek.Szóval SZAVAZZATOK!!

2012. július 20., péntek

Reira-tól:

Szánom bánom,hogy nincs egy ideje új fejezet.Igyekszek minél hamarabb hozni nektek.De hoztam valami mást.

Kérdezzetek a szereplőktől!Maga a Grófnő szakít időt minden kérdésre,vagy Lord,esetleg Ignoutus.De persze ha valaki mástól szeretnétek kérdezni készséggel válaszol nektek.

A kérdések jöhetnek ide kommentbe,chat-be vagy a liebevampire@freemail.hu címre (jelige:a karakter neve).
Szeretném ha ebben több aktivitás lenne mint az író versenyen volt.Nincs határ idő,kérdezzetek bármikor,bátran.

Míg az új fejezetre vártok, nézzetek be ide is:Egy jobb jövő Egy másik világ


2012. június 25., hétfő

Hatodik fejezet


-Régen anyám volt a klán vezetője.
-Ez komoly?-Hármuk hangja szinte egyszerre zengett.
-Igen.1816-ig.
-Mi volt akkor?-Nina kíváncsian fészkelődött a helyén.
-Meghalt.
-Ó nagyon sajnálom,nem tudtam..
-Semmi baj.Nem tudhatta.
Ignoutus benyitott és lehívott minket ebédelni.Körbe ültük az asztalt és finomabbnál,finomabb ételeket tettek elénk az asztalra.
-Ahogy befejeztük az evést nekilátunk a gyors kiképzéseteknek.Most nem mint vendégek lesztek jelen.
Mindketten bólintottak és csendben elfogyasztottuk az ebédünket.Levittem őket az edző terembe.
-A dolgotok nem lesz bonyolúlt.Olyan helyre álljatok ahonnan figyelni tudjátok az ajtókat és ablakokat.Csak akkor beszélgethettek bárkivel ,ha az megszólít titeket.Nem bonyolúlt.
-És a tánc?
-Ha felkérnek mehet.És most jön az a rész,hogy ezekre meg kell tanítanunk téged.A karácsonyi bál általában a 17-18. század jegyében zajlik.Eric te már éltél akkor ugye?
-1000 éves vagyok,tippeljen.
-Eskű lecsaplak egyszer.
Furán nézett rám majd Nina elé állt és kérte,hogy kapcsoljam be a zenét.A kis hangszórókból klasszikus zene csendült fel és Eric táncolni kezdett Ninával.Ezt a részét teljesen rá hagytuk.Órák óta táncoltak mikor Nina kifáradt.Ekkor két széket hoztunk leültettem és beszélgetni kezdtünk.Semleges témákat választottam.Nem megismerni akartam csupán megtanítani viselkedni.
-Lassan hajnalodik,ideje aludni.
Mindenki engedelmesen elment a szobályába.Damon velem jött fel,még ki se pakoltunk de ez nem is baj,majd holnap reggel.Egymást átölelve aludtunk csak Ignoutus reggeli ébresztése rebbentett szét minket.
Reggeli közben okítottuk Ninát hogyan kell ennie.Majd a következő nagy feladat jött:A karácsonyfa feldíszítése.
-Ignoutus segítenél nekünk?
Meghatódva nézett rám.-Megtisztel vele asszonyom.
Beletelt vagy két óránkba míg sikerült feldíszítenünk a fát.Csodásan festett,olyan volt mint gyerekkoromban.Damon elővett egy kis dobozt és felém nyújtotta,Eric,Nina és Ignoutus is eltűntek.
-Máris ajándék?
-Elvégre este nem leszünk itt.
Mosolyogva nyitottam ki a dobozt,egy csodás,elegáns díszítésű gyémánt köves gyűrű volt benne.Még a lélegzetem is elakadt.Damon letérdelt és várt.Nem kérdezett semmit,de nagyon jól tudtam mit jelent.A lábaim nem tartottak meg és lerogytam a földre.Megöleltem Damon-t,megcsókoltam és valami igen félét rebegtem.
Egy krákogás zökkentett vissza.
-Elnézést asszonyom,de látogatója érkezett.
-Látogatóm?Karácsonykor?Mégis ki?-A hallban Lord üldögélt dudorászva.-Szia Lord,hát te?
-Jöttem,hogy elkísérjelek a karácsonyi bálba,nehogy már idén is egyedül menj.
-Már van aki elvigyen.
-Hmm ki a szerencsés?
Átvittem a nappaliba ahol Damon várt minket.Időkközben Nina és Eric is visszatértek.
-Lord ő Damon,a vőlegényem.Ők Nina és Eric a testőreim.
-Vőlegény?Testőrök?Mi lett veled míg kint voltál?Amerika nincs jó hatással rád.
-Ugyan.
-Mikor akartad elmondani nekem?
-Csak most kérte meg a kezem.
-Most?Pont az nap adod el magad mikor megismerted Alfonzt?
-95 éve eltűnt,meddig várjam még,meddig gyászoljam?
Lordot teljesen össze törte a kirohanásom.Ignoutus gondjaira bíztam míg Nina és én elmentünk öltözni.Az én szobámba mentünk és segítettem neki felöltözni.
-Mindig hiányzott az életemb
ől egy barátnő.-Nina értetlenül meredt rám.-Min egy,felejtse el.
El
ővettem Ninának egy egyszerű sárga ruhát.A ruha alja eltakarta még a cipőjét is.A szélein csipke sor díszítette,a vállpántok szinte észrevétlenek maradtak a haja alatt.
-A többit el tuja intézni a saját szobájában?
-Igen asszonyom.
Nina elment,Ignoutus pedig bejött segíteni.Egy csodás kék ruhát vettem fel,pánt nélküli,testhez álló fels
őrésszel.A szoknya része abroncsos,három réteggel.Az én ruhámat csak néhány fodor díszítette.
A hajam az évek során megkopott,elvesztette színét.Ahogy besütöttem és elrendezgettem furcsa kontrasztot adott a kék ruha és az ezüstös haj.
Kimentem a szobából ami a harmadikon van.Lesétáltam a lépcsőket,az utolsó lépcsősor alján ott vártak rám a családom tagjai.A „valódi” családom halott ugyan,de ők jelentik most mindenem.
-Gyönyör
ű vagy kedvesem!-Damon tátott szájjal nézett rám.
-Köszönöm.Nos indulhatunk?
Limuzinba szálltunk és fél órás út áll elöttünk.
-Drágám ki az az Alfonz?Lord nem is olyan rég említette.
-Igen,nos ő a vőlegényem volt kb egy évszázaddal ezelött.De ma nem akarok róla beszélni.-A kapunál Damon karjába karoltam és beléptünk a hatalmas villába.A bálteremben mindenki érdeklődve figyelte csapatunk bevonulását.Amint beértünk máris ismerősökbe botlottam.Kedves társalgásba kezdtünk mikor egy fiatal férfi félbe szakított minket.
-Ön volna Serizawa Reira Dracul nemde?
-De igen.Ön pedig?
-Serizawa Sebastian.Hogy tetszik az újításom?
-Maga rakta egybe a klán bált a karácsonyival?Maga üt
ődött.
-DE grófn
ő.
-A kl
án tagjai nagyon bosszúsak lesznek önre.
-Ugyan-ugyan,eddig senki nem panaszkodott rá.
-Várja ki a végét.
-Az id
ősebb kékvérűek fogyatkoznak.Nincs aki szót emelhetne ellenem.
-M
ég mindig vagyunk éppen elegen ahoz,hogy magát rendbe szedjük.
-Igaz
án örülök,hogy élőben is láthattam önt.
-Mert?
-Csak jó látni milyen ne legyek.
-Hogy merészeli..?
-Nyugalom,mindenki megérti,hogy a családjával történt tragédia miatt lett olyan amilyen.
Én csak leesett állal bámúltam mikor Damon neki ugrott a srácnak.Az els
ő jobb horogtól Sebastian elterült a padlón.Mindenki minket figyelt,miközben a klán vezető a földön kuporgva várta a következő csapást.
-Ennyi el
ég lesz Damon!Maga pedig,-lenéztem a meghunyászkodó nemesre-válogassa meg a szavait.
Mindenki vissza tért az eredeti elfoglaltságához.Megkerestem az újdonsült test
őrimet és vádlón néztem rájuk.
-Mitha az lenne a dolguk,hogy ne legyen ilyen helyzet.
-A dolgunk az,hogy ne maga ker
üljön a padlóra.-Magyarázta Northman egy pohár pezsgővel a kezében.
-Nos akkor maga nem..-
ám a mondat ismét befejezetlen maradt mivel a jól ismert bajkeverőnk emelt szót a bálterem közepén.
-Sokan vannak itt akik többet tudnak a bálokról mint én.Nem tagadom kezd
ő vagyok az ügyben.Szeretnék egy olyas valakit hallgatni aki tapasztaltabb e téren,s mivel ő maga nem lehet itt felkérném a lányát értékelje első próbálkozásom.Serizawa Reira Dracul grófnő.
-Forduljon fel Sebastian!
-Oh,nem hittem,hogy  ennyire lealacsonyodott.A grófn
ői cím már csak egy hangzatos jelző.
Mindenki meghökkent.Félve emelték rám a tekintetüket.A test
őreim mellettem termettek,de nem érhettek utol.Én Sebastian torkának támadtam és a levegőbe emeltem.
-Hogy mer
észel pocskondiázni engem?Csak mert egy félvér nem emelhet önre kezet,nem jelenti azt,hogy én ne ölhetném meg nyugodt szívvel.Nem jár jól ha velem kezd.Egy ilyen kis taknyos maradjon otthon és ne üsse az orrát a felnőttek dolgába!Világos voltam?
-Te..te..természetesen grófn
ő!
-Helyes.-Elengedtem a torkát,mire
ő vinnyogva szelelt el.-Elnézést a kis közjátékért,de a mai fiatalság.-Nevettem fel,és példámat követve többen kacagtak a tömegben.-Boldog karácsonyt mindenkinek!
Vissza sétáltam Damonhöz és elégedetten hallgattam ahogy lassan vissza áll a hangzavar.
-Lassú volt!-Rivaltam rá Northman-re.
-Maga szaladt el túl gyorsan.
-Az én hibám,hogy nem tudnak megvédeni?Ne nevettessen.
-Nem vagy velük egy kicsit túl szigorú,drágám?-Damon próbált csitítani,mind hiába.
-Szabad egy táncra?-A hang túlon túl ismerős volt és régi.
-Papa!Apa temetése óta nem láttalak.-Azonnal a nagyapám nyakába borultam.
-Ne haragudj kincsem nem voltam itthon.
-Merre jártál?
-Oroszországban intéztem néhány hivatalos ügyet.
-Ha jól emlékszem ott állomásozik az egyik vámpír osztag.
-Valóban.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy a tagja vagy?-Felháborodottan bámultam utolsó élő közeli rokonomra.
-De.De nem akartam neked mondani,nehogy aggódj.
-Persze,és ha a halál híredet kapom?
-De nem kaptad.Kik a kísérőid?-Gyorsan próbálja terelni a témát mielőtt túl fagyos lenne a hangulat.
-A magas szöszi és az törékeny hölgy a testőreim,Amerikából.
-Áh import árú.-Northman sértődött arckifejezéssel reagált nagyapa megjegyzésére.
-Ignoutusra és Lordra biztosan emlékszel.-Papa üdvözlés képen bólintott.-Ő pedig a vőlegényem Damon Salvatore.
-Salvatore?
-Igen,miért?
-Nem ismerem ezt a nevet.Nemesi család?
-Csak az emberek között volt az.
-Ha ezt apádék tudnák.
-Ha hallgattak volna rám és nem mennek el abba az idióta háborúba akkor most nem Damon állna itt mint vőlegényem hanem Alfonz mint férjem.De elmentek és meghaltak.
-És amilyen bolond voltál te is majdnem meghaltál.
-Ezt itt fejezzük be!-Kicsit hangosabbra sikerült a kiabálásom mint terveztem.-Menjünk haza.
Csendben elvonultunk a kocsinkhoz és ugyan ilyen hangulatban értünk haza.
-Drágám mi volt az a vita a nagyapáddal?-Damon aggodalmasabb figyelt mint valaha.
-Miután elmentem a harctérre végig néztem az anyám és a bátyám halálát.Majd később a vőlegényem is elment egy háborúba és soha többet nem láttam.Ezek után megtanultam harcolni és a II.világháborúban már én is részt vettem.Ott nőttem fel igazán.De sajnos apámat is elvesztettem.Elötte is utáltam a háborúkat de ezek után mégjobban.De azért vezettem néhány győztes csatát a farkasok ellen.
-Sajnálom édesem.-Azzal átölelt és éreztem hogy valóban meg tudna védeni,de csak is Ő.
-Nos most hogy ezzel végeztem átöltözök és elmegyek a tanácshoz.
-Nem tudnál egy kicsit nyugton ülni a fenekeden?-Lord haragosan rivallt rám.
-Mi bajod van?
-A barátod ként aggódom érted.Pihenned kellene.
-Miből veszed hogy pihennem kellene?
-Drágám,lehetséges hogy a tested elnyűhetetlen de azért vannak árulkodó jelek.
-Mint például?
-A hajad.A stressz és a miegymás miatt szép lassan kifakult.Legyél egy kicsit a vőlegényeddel.
-Fogadj szót neki édesem.-Damon csak bólogatva helyeselt.
Felkísért a szobánkba ahol lehámozta rólam az estélyimet.Az ölelése forró volt és szerelmes,a csókja követelőző míg meg nem adtam magam neki.Mikor hajnalban fáradtan bújtunk egymáshoz már szóba kerülhetett az esküvőnk.
-Február?
-A hidegben?-Damon egyszerűen kiakadt.
-Az a legközelebbi ilyen dátum amikor jó lenne nekünk.
-De a templomok olyankor iszonyat hidegek.
-Nem lesz templomi.
Nem sokkal később már mélyen aludtunk.A reggeli igazán karácsonyi hangulatban telt.
-Asszonyom  Rick telefonált,hogy ma érkezik.
-Ki az a Rick?-Damon még az evést is abba hagyta.
-A grófnő fia.-Felelt neki Ignoutus.
Damon kérdőn nézett rám.
-Dante-val közös gyermekem.Már két hónapja nem láttam.

2012. május 30., szerda

Ötödik fejezet


Remélem mindenki nagyon várta már az új fejezetet.:) Bocsi a késés ért,igyekszek mihamarább még hozni nektek.Jó szórakozást Mystic Falls-ba.
18-as Korhatár!!Csak felnőtt olvasóknak!!!


Mire végeztem a fürdéssel a lány magához tért.
- Vér kell neki különben meghal.
- Nagyon jól tudom. Eric. De én döntöm el,hogy élhet-e vagy sem.
- Maga kegyetlen.
- Meglehet.
A lány feltápászkodott és rám nézett.
- Nagyon kérem grófnő,nem akarok meghalni. Még nem.
- Nem látom szükségét,az életben maradásának.
- Biztosan kéne egy testőr ön mellé. Emberként is kitűnő harcos voltam. Ha engedi,hogy átváltozzak még jobb lehetnék.
- Minek nekem testőr?
- Mint láttam nincs. És szerintem szüksége lenne ránk. Amit a tanács mondott mindenképpen.
Ezen elgondolkoztam,valóban lehet benne valami.
- Még meglátom. -A lány lélegzete elakadt,félt. - Még van 4 órája a haláláig. Addig rengetek időm maradt.
- Mi lesz a sorsuk Rei?
- Fogalmam sincs Stef.
Feljöttünk az alagsorból,ahol Damon dühöngve járkált fel alá.
 -Neked mi bajod?
-Hogy mi a bajom?Az a bajom Rei ,hogy egy csapat idióta támadt meg minket az előbb és ebből kettőt életben hagytál hátha jó lesz még valamire.
-Ez nem a te problémád.
-Az én házamban vannak szóval az én problémám is.
Nehézségek árán ugyan de sikerült leráznom. Kimentem az erdőbe a régi Salvatore birtokra. A terület hatalmas de a háznak csupán az alaprajzát jelölő falmaradványok vannak még,s azokat is levelek fedik. Mennyi minden történt itt néhány évszázaddal ezelőtt. Bálok és estélyek a  Mystic Falls béli előkelőségeknek. Bámulatosan szép éjszakák,itt az isten háta mögött. És most már vége van.-Hiretelen a hátam mögött zizegni kezdtek a falevelek. Egy igen mérges szempár nézett rám. Pillanatok alatt rájöttem,hogy valóban jól jönnének a testőrök. Morgás hallatszott, már a szagból rájöhettem volna,hogy farkas az illető de nem vártam meg ,hogy igazolja akár faját akár kilétét.Hazáig szaladtam,még az ajtó sem állított meg egyenesen az alagsorba mentem.
-Nina,Eric fel vagytok véve.-Bedobtam 4 tasak vért nekik.-De a kiképzés kemény lesz ám.
Nem vagyok ijed
ős fajta de ez ráébresztett,hogy nem ártanak azért a testőrök. És nem csak nekem Rick mellé is elférnének.
Ezen töprengetem miközben beálltam a zuhany alá.Holnap 10-re jön a gép amivel haza megyek.Hamar el telt ez a hét is.
-Hihetetlen milyen dzsuva van ebben az erd
őben.-Valaki bejött mellém a kádba.Nem tudtam ki az míg meg nem fordultam.Damon magasodott előttem meztelenül.Végig mértem a lábújától a csodásan kék szeméig.A balhénk után nem értettem mit keres itt de hamar megadta a választ.Szenvedélyesen megcsókolt és felkapott az ölébe.A meleg víz perzselte jéghideg bőrünket.Egy erőteljes lökéssel belém hatolt én pedig felnyögtem.Minden egyes porcikám remegett és nem csak a szextől.Arra vágytam,hogy Damon karjaiban maradhassak,örökre.Damon letett a kádba és lihegve néztünk egymás szemébe.
-Maradj velem itt.-Damon hangja betöltötte a zuhanyzót.
-Nem tehetem.Sok a dolgom még otthon.
-Ugyan,a hatalom nem lehet ennyire fontos.
-Itt nem a hatalomról van szó.
-Akkor?
-Ne kezd ezt kérlek.Nekem fontos ez.A szüleim királyn
őnek neveltek,és beteljesítem a kívánságukat ha ez lesz az utolsó dolog amit életemben teszek.
-Te még mindig nem nőttél fel igaz?Még mindig a szüleid irányítanak annak ellenére,hogy halottak.
-DAMON hogy merészeled?
Felállt és otthagyott a zuhany alatt.Hihetetlen ez az idióta.Vártam pár percet és én is kimásztam a víz alól.Felöltözésem után az utam az alagsorba vezetett a két új testőrömhöz.
-Nos ,hogy van a kis Nina?
-Remekül.Alig várja,hogy munkába állhasson.
-És ön Northman?
-Ha lehetek őszinte,én nem akarok az ön testőreként dolgozni grófnő.
-Díjazom az őszinteséget Northman. Én is csak kényszer miatt alkalmazom magukat és nem szívesen. Olyas valakire bízzam az életem aki nem szívesen teszi,megakart ölni és mind ezek tetejébe én vagyok az erősebb. De hát kell a látszat.-Elövettem a kulcsot a rejtekhelyről és kinyitottam a kamrájuk ajtaját. Eric értetlenül nézett rám.- Holnap kora reggel indul a gépünk. Menjetek fel a nappaliba. A kanapén elalhattok.
Mindketten kijöttek Nina kicsit álmoskás fejjel ugyan de gyorsan szedte a lábait. Én is aludni mentem reménykedve,hogy holnap békében válhatok el Damon-től. Nehezen ért el az álmok fellege,de nagy nehezen rám talált. Hajnalban a telefonom helyett Stefan  ébresztett.
-Rei dél van gondoltam felkeltelek.
- Hogy mi van???
-Nyugi csak viccelek. Van még elég időd elérni a gépedet.
-Menj a fenébe Stef!!
Magamra kaptam egy inget,csőgatyát és deszkás cipőt és beraktam a cuccaimat a bőröndömbe. Lemásztam a nappaliba ahol a reggeli csend helyett nagy zsivaj várt. Caroline-ék ott ténferegtek a kandalló előtt rám várva.
- Nektek nem kéne máshol lenni?  Mondjuk az ágyatokban?
-Nem,azért jöttünk,hogy elbúcsúzzunk tőled.-Caroline hangja elkeseredetten csengett.-Ugye látunk még?
-Persze.Amint lehet vissza jövök.-Átöleltem,majd utána sorra mindenkit.-Nos Nina,Eric indulunk.
Eric felkapta a bőröndömet és kivitte a taxinkhoz.Damon el sem köszönt tőlem,sőt azt sem tudjuk hol van. Nem baj,viselkedjen csak hisztis tinédzserként engem nem érdekel.Hirtelen megcsörrent a telefonom.Lord írt nekem egy sms-est.
„Hy baby!
Ha hazaérsz van egy oltári nagy meglepetésem és kellesz is hozzá. Szed haza azt a formás fenekedet.”
Mi a farnc?Lordnak elmentek otthonról??Mióta vagyok én „Baby”?
„Hol is kezdjem.Ha hazaér a ’formás kis fenekem’  akkor a te fejed lesz leszedve!Viselkedj az istenért!!”
-Grófnő a reptéren vagyunk.-Eric kisegített a kocsiból,majd kivette a csomagtartóból a csomagjainkat.
Az első utunk a foglaláshoz vezetett. Még két jegy beszerzése is problémát jelentett hát még az a kérésem,hogy ők turista osztályon lehessenek ne velem az elsőn. Ez a kacifántos ügyintézés csupán fél óránkba került,ami azt jelenti,hogy a csomagok elintézésére mindösszesen 25 perc áll a rendelkezésemre. Az őrök megigézése bizonyult az egyetlen megoldásnak. Éppen hogy csak elértük a gépet. Felszállás után reménykedtem benne,hogy pihenhetek még egy kicsit erre egy magas,szőke férfi veregette meg a vállamat.
-Hogy engedték be az első osztályra Northman?
-Emlékszik vámpír vagyok? Viszont maga elfelejtett valamit.
-És pedig?
-Nina és én nem tudunk a napon járni.Idáig is csak azért jutottunk el mert még nem kelt fel a nap.
-Oh tényleg,micsoda pech.Majd ha leszálltunk gondoskodok a dologról.
-Addigra késő lesz.
-Túl élnek egy kis fájdalmat.
-Mennyi idő múlva landolunk?
-12-14 óra. Pihenjen egy kicsit,a napozás előtt jót tesz.
Eric feldúltan ment vissza a helyére én pedig elégedetten dőltem hátra és aludtam el.

2012. május 21., hétfő

Negyedik fejezet

18-as karika.Csak felnőtt olvasóknak!!!! 


Sikerült egész gyorsan megérkeznem. Már későre jár ugyan de itt vagyok. Mystic Falls. Mennyi emlék.A ház egy húszas években épített villa volt. Hatalmas négy hálószobás,olyan rusztikus. Vámpír börtönnel ellátott pincével. Igazán kellemes,de inkább a felsőbb részeket kedvem,a hatalmas nappalit a kő kandallóval.A kényelmes kanapéval.Stefan vendég szeretetével és Damon ellenséges,kegyetlen és arrogáns modorával. Nem is hittem,hogy ennyire hiányzik. Csak megérkezésem és az öntudatlan ajtó kopogás zökkentett a jelenbe. 
-Reira nem úgy volt,hogy egy hónap..?-Stef megdöbbent tekintete fogadott a nagy vastag fa ajtó mögött.
- Meglepetés Stefan!- A nyakába ugrottam és nagyon halkan súgtam a fülébe .- Hol van Damon?- Mikor felnéztem észrevettem valakit a díványon. Oda szaladtam és mosolyogva állapítottam meg ki is ő .- Katherine!- Megöleltem de az illatából rájöttem, hogy valójában nem is Katherine az .- Bocsánat össze kevertem valakivel.
- Semmi baj. Gyakran megesik. Elena Gilbert vagyok .-Stefan oda rohant leküzdve a kezdeti bénultságát.
- Bocsánat. Elena ő Serizawa Reira Dracul grófnő,nagyon kedves és nagyon,nagyon régi barátom .- Majd bátorítás képen átkarolta Elena derekát. Kezet nyújtottam neki És Elena félénken elfogadta .- Fent leszel jó?
- Mindig ott vagyok Stef.
Felmentem kipakolni és venni egy pihentető fürdőt. Mikor kilépem a fürdőből Stef  szólt fel.
- Haza viszem Elenát .-Majd egy másik hang reagált rá előttem.
- Nem kell sietned Stef.
-DAMON!- egy szál törölközőben lerohantam hozzá és a karjaiba vetettem magam .- Annyira hiányoztál.
- Te is nekem kis butus .- Adott egy puszit a homlokomra és letett a földre .- Nem hiányos kicsit az öltözéke hölgyem?-A maga kaján vigyorával végig nézett rajtam.
- Szerintem nem. Eszünk valamit?
- Persze. Mihez lenne kedved?
- Lepj meg!
- Rendben .- Közelebb lépet és az ajkamra tapasztotta az övét. Egy végtelen pillanatig egybe forrtunk .- Ez megfelel?
- Meg.
- Semmit sem változtál.Ugyan olyan előkelő, szexi és kívánatos vagy mint mindig.
- Egy kis darab törölközőben mindenki kívánatos.
- Jaj neked már bókolni sem lehet.
- Csak rosszul csinálod.
- Rosszul??- Átkarol és ismét megcsókolt,de most szenvedélyesebben. Levette pólóját és felkapott az ölébe. Csókolgatni kezdte a nyakamat és levette a törölközőmet. Nemsokára már a nadrágot is levettük róla. Egymásba feledkezve csókolóztunk. Én a medenceéje körén kulcsoltam a lábam ő pedig a falnak nyomott. Minden egyes mozdulatáról sütött a gyakorlat. Az utolsó lökésnél mind kettőnket felfoghatatlan gyönyör árasztott el. Még egy percig állhattunk a falnál egymás szemébe nézve mikor lettet,de nem bírtak el a lábaim. Mindenem remegett és Damonnek is. Csak mosolyogtunk és közben össze szedtük a cuccaink én pedig felmentem felöltözni,mégse fogadhatom Stefant egy szál semmiben. Mikor vissza ért Stef  Damon is és én is a kanapán ültünk a tüzet bámulva egy egy pohár vérrel a kezünkben.
- Na nem unatkoztatok?
- Mi soha .-Damon hangja gúnyosan csengett és Stef kétkedését megelőzendően adott egy puszit az arcomra.
- Mesélj nekünk Rei mi van Európában?-Mintha meg sem hallotta volna Damon gúnyolódását.
- Mint mindig most is áll a bál valami miatt.
- Hát ezért maradtunk Amerikában. Meddig maradsz?
- Egy hetet.
- Ennyi távoltöltött év után ennyivel akarod kiszúrni a szemünket?-Damon hangjában a keserűség és a gyerekes hiszti keveredett ami olyan cukin állt neki.
- Sajnálom de az ünnepeket otthon töltöm mint mindig .- Súlyos csend ereszkedett közénk. Nagy nehezen Stefan törte meg.
- Elenanak annyira megtetszettél,hogy be akar mutatni a családjának.
- Ó ez remek .- Magamra erőltettem egy mosolyt .- És mikor?
- Holnap ebédre várnak. És lehetőleg ne így gyere .- Csak most tünt fel mit is vettem magamra. Egy kis combközépig érő ,mély dekoltázsú ruha van rajtam amin mind a ketten sokat legeltették a szemüket ,Damon pedig a kezét a combomon. – Na jó én álmos vagyok elmegyek aludni. Jó éjt fiúk.
-Mi lenne ha veled aludnék?
- Örülnék ha nem kellene egyedül aludnom. Nagyon hideg van már.
Szinte azonnal elaludtam Damon karjaiban. Kellemes meleg árasztott el míg fel nem ébredtem. Damon nem volt mellettem. Gyorsan felkaptam magamra Damon egyik ingjét és lementem a konyhába. Damon  egy boxerbe állt a pultnál és készítette a reggelinket. Az ajtóban megálltam és figyeltem hogyan tölti ki a pohárba a tasakos vért. Stefan jelent meg mellettem szintén boxerben enyhén nyúzott arccal.
- Jó reggelt Stef. –Szólt Damon nekünk még mindig háttal.
- Jó reggel t nektek is. - Én biccentettem Damon pedig megpördült a többes szám hallatán.
- Jó reggelt Damon.
- Jó reggelt Reira. Miért nem szóltál,hogy itt vagy?
- Azt hittem észre veszed,hogy itt vagyok. De legközelebb szólok .- Oda léptem és adtam neki egy csókot.
-Stef neked nem kéne suliban lenned?
- De,már itt sem vagyok! Suli után indulunk.
- Rendben. Damon menjünk várost nézni.
- És kérni ki fogja?Én?
- Jaj ugyan már Damon, menjünk sétálni.
- Na jó.
A parkban kezdtük a körutunkat. Nem ilyenre emlékszek. Mikor én utoljára itt jártam  még kisebb volt és nem volt ennyi zöld. Egyszerűen gyönyörű lett. Nem találok hozzá szavak. A városháza és a kórház már nem volt ilyen lenyűgöző. Sokat fejlődött mind a kettő de a parkhoz képest semmi. Az utolsó úti célunk a Grill. Na ez egy olyan hely ahol még soha nem jártam. Nem lehet itt túl régóta. De egész kellemes. Minden szempár minket figyelt míg bent voltunk. Csak biliárdoztunk és megittunk néhány pohárral. Nem a tevékenységünk volt feltűnő hanem  mi magunk,a jelenlétünk , a kisugárzásunk,a lényünk. De leginkább az döbbentette meg őket,hogy van aki szereti Damon-t. Mire észbe kaptunk rohanhattunk is haza. Egy egyszerű farmert és kék blúzt vettem fel egy tűsarkúval.
- Mintha azt mondta volna Stef, hogy ne túl szexiset.
- Mert ez TÚL szexis?
- Igen. De rajtad minden az .- Egy elkerekedő pillantást vettettem rá. Nem szokott így bókolgatni,mi van vele?
- Nos indulhatunk?
- Nem várjuk meg Stefet?- Elég volt megkérdeznie és Stef belépett az ajtón.
- Legközelebb hamarabb kérdezd meg.
- Mit is?-Kérdezte Stef gyorsan.
- Mind egy Stef. Indulhatunk?
- Igen. És Damon kérlek viselkedj!
- Mint mindig Stef!
A kocsi út nem volt hosszú. Elena nyitott nekünk ajtót. Pár másodpercig tétovázott majd arrébb ált,hogy bemehessünk.
- Jó estét!- Mivel kínos csend ereszkedett közénk valamivel meg kellett törnöm. Így a saját kezembe vettem a bemutatkozást .- Serizawa Reira Dracul vagyok, Stefan és Damon Európai barátja.
- Én Alaric vagyok ,ez a kis srác mellettem Jeremy ,a másik oldalamon a hölgy Jenna.- Alaric magas és barna hajú talán 25 éves lehet maximum és emberhez képest nagyon helyes. A „kis srác” nem is annyira kicsi ő lehet Elena öccse. 16-17 éves lehet ,messze nem annyira mint Alaric de ő is helyes a maga kis fiús módján. Jenna pedig egy leírhatatlan szépség,szó szerint ragyogott a szemem előtt. Nem volt kinézetre olyan különleges. Nem magas,nem kimondottan szép de kellemes ránézni. Nem tudom miért ragyog talán szerelmes?Vagy anya lesz?
- Azt mondta Európai?- Jeremy érdeklődő kifejezéssel fürkészett.
-Igen.
- Mi lenne ha ezt ebéd közben beszélnénk meg?-Jenna hangja tovább erősítette bennem az érzetet a ragyogásával kapcsolatban.
AZ ebédlő nem volt túl nagy de kényelmesen elfértünk mindannyian a nagy fa asztalnál.
- Gyönyörűen beszél angolul. Nem hittem volna,hogy nem amerikai.-Jeremy őszinte csodálattal nézett rám a velem szemközt lévő székről.
- Köszönöm. Elhiheted,hogy sokat gyakoroltam.
- És Európán belül hova valósi? – Alaric kérdése már nem az ártatlan kíváncsiságról szólt. Valamit tudni akart a biztonság kedvéért.
- Magyarországról. - A válaszomtól megnyugodott .- Istenien főz Miss Sommers
- Köszönöm és nyugodtan szólítson Jennanak.
- Rendben.
- Mondja mivel foglalkozik Reira?-Alaric-ot mégsem nyugtatta meg annyira a válaszom mint azt szerettem volna.
- Amivel kedvem tartja. Hatalmas vagyont örököltem így lógathatom a lábam életem végéig.
- Ó.. kitől örököl már ha meg nem sértem?-A hanglejtése gúnyos volt és pöffeszkedő.
-A szüleimtől .- Mindenki arca elkomorodott .- Egy autó baleset áldozatai lettek 1-2 éve.
- Részvétem.
Újabb csend de ez most más volt,ez mély,szívfájdalmas gyász volt. Míg Jenna fel nem kiáltott.
- Jaj a sütemény. Teljesen elfelejtettem. Jeremy kijössz velem gyorsan?
- Persze Jenna-néni.
Az ajtó csukódása után Alaric azonnal nekem esett.
- Valójában mi az igazi neve?
- Serizawa Reira Dracul grófnő. A szüleim tényleg halottak anyámék 200 éve,apám 60 éve. És tényleg magyar vagyok.
-Azt mondta,hogy 200 éve halott az anyja?-Az arcán megdöbbenés tükröződött és félelem.
-Igen.
-Hány éve él a földön?
-2010.Mennyinek nézett?
-Nem többnek 18-nál.
- Remekül tartom magam nemde?
- De.
-Nekem fontosabb kérdésem lenne. Hogy jöttél be? –Elena leírhatatlan kifejezéssel nézett amitől mosolyognom kellett.
- Elena ne legyél naiv. Az ajtón jöttem hol máshol?
- De hogyan? Nem hívtalak be.
- Engem nem is kell. Az ilyen szabályok rám nem vonatkoznak. A mai fiatalok nagyon korlátozva vannak én nem. De most fejezzük be.
- Nem maga dönti el!-Alaric felugrott és majdnem nekem is esett.
- Most de. Mit láttam a kedves Jenna nem tudja a dolgokat és gondolom nem most akarja neki elmondani. Márpedig másodpercek kérdése és belép az ajtón.
- Mi..-Ekkor Jenna kinyitotta a bejárati ajtót. Minden rendbe jött mikor leült közénk.
Már nem is igen érdekelt minket a süti,de azért elmajszoltunk belőle pár falatot. Majd eljött a búcsú ideje. Kikísértek minket a verandára. Mire észbe kaptam egy hógolyócsata kellős közepén voltam. Ha jellemeznem kellene akkor ez egy „vámpírok az emberek ellen” csata lett volna. Addig dobálóztunk míg Alaric el nem rontotta a hangulatot azzal,hogy a verandán ácsorgott a játék helyett.
-Nos akkor mi megyünk is. Viszlát és köszönöm a csodás vacsorát.Remeklűl érzetem magam.
-Remélem még találkozunk Reira.-Jenna arcán őszinte öröm tükröződött.
-Én is remélem.-De ezt már csak magamnak suttogtam el.
Otthon rendes vacsorát is magunkhoz vettünk. Hálás voltam érte.Damon furcsán méregetett miközben kiürítettem a poharamat.
-Mit nézel?
-Sokkal jobban nézel ki. Nagyon éhes lehettél,aggódtam érted.-Egy „jaj Damon!” pillantást vettettem rá,majd szemérmesen elmosolyodtam akár csak ő. És csak most vettem észre mennyit változott az évek alatt. Régen sokkal kevésbé volt emberi;csak a vér,a gyilkolás és a testi örömök érdekelték,de most. Most olyan emberi lett a lelke. Talán Elena miatt vagy Stefan miatt.
-Rei minden oké?-Stefan gyengéd hangja emelt ki a belső világomból.
-Persze minden oké. Csak elgondolkoztam,ez minden. Bocsássatok meg de telefonálnom kell-Damon fura kíváncsiskodó tekintettem nézett.-igérem vissza jövök.
Felhívtam akartam hívni Ricket,hogy minden oké-e és ,hogy ne haragudjon azért amiért elrohantam és ezt akartam tenni Danteval is. Előhalásztam a mobilom és kikerestem Rick számát,már beleszólt Rick édes,aggódó hangja mikor fogtam és letettem. Egyszerűen nem tudok vele beszélni,most semmi kép. Vissza mentem a fiúkhoz de Stef már elment aludni. Amint meglátott Damon töltött egy pohár vörös bort és leültünk a tűz elé. Azonnal kiürítettem a poharamat és a mellettem lévő asztalkára tettem.Damon felém fordult és mutató ujjával megtámasztotta az államat.A szemembe nézett majd megcsókolt,szenvedélyesen és éhesen. Eldöntött a kanapén,levette a pólómat,majd csókokkal perzselte végig a testemet. Ő is levette az ingjét én pedig gyönyörködtem a gyönyörűen kidolgozott kockákon. Levette a nadrágját is és engem is megszabadított a farmeremtől. Belel ültetett az ölébe és újra megcsókolt.
-         Reira én akarlak téged. Itt és most!
Nem bírtam válaszolni csak bólintani miközben a szemfogaim a kétszeresükre nőttek. Damon is hasonlóképpen járt azzal a kivétellel,hogy neki nem csak a szemfogai nőttek nagyobbra hanem férfiasságai is követelőzően dudorodott nadrágjában. Leszálltam róla de csak addig míg el tűntettem a vékony rétegetek amik közénk álltak. Vissza ültem az ölébe és azonnal magáévá tett. Forró szeretőként ölelt minden egyes lökésnél míg az utolsó mélyre nyomuló mozdulattal az örök gyönyör felé nem repített mindkettőnket.
Reggel Damon ágyában ébredtem újfent ráadásul Stef kopogására és mindent tudó mosolyára.
- Jó reggelt hercegnő!
- Jó reggelt Salvatóre úr. -Mondtam mosolyogva miközben elnyújtózkodtam.
- Mehetünk suliba?
- Ma suli van?
- Igen,elvégre hétköznap van,ráadásul kedd. Öltözz mindjárt indulunk.
- Futok.
Szó szerint átrohantam a saját szobámba és magamra kaptam egy fehér kivágott blúzt és egy szűkszárú farmert. Pillanatok alatt lent voltam az előszobában Stef mellett.
- Táska?
- Minek?Én nem tanulni megyek.
Az amerikai iskolák egy adott makett alapján készülnek évtizedek óta vagy mi?Itt minden iskola egyforma,semmi egyediség mint otthon. Az iskola egy hatalmas udvarra és parkkal büszkélkedve tornyosul sápadtan a decemberi napfényben. A parkoló szélén ott állt Elena a barátnői társaságában. Stef beállt egy szabad helyre és minden szempár minket figyelt ahogy kiszálltunk a kocsiból. Én hozzá szoktam,hogy a figyelem középpontjában vagyok a származásom miatt de annyi ember nézte minden lépésemet s azt,hogy vajon melyik társasághoz megyek oda,hogy egy pillanatra szemelől tévesztettem Elenát. Stefan azonban célirányosan Elena felé tartott én pedig követtem. Elena adott egy csókot Stefnek a lányok pedig kérdőn figyeltek engem.
- Jó reggelt Reira!
- Neked is Elena,lányok.
- Jaj lányok ő Serizawa Reira Dracul olyan mint Stefan.-A lányok megértően bólintottak.
- Reira ők a barátaim Caroline- Az ifjú vámpír ha nem tévedek- Vágtam Elena szavába amint ő a szőke magas és karcsú lány felé biccentett. – Igen. Ő Bonnie aki - Boszorkány. - mondtam egyszerű hangon mintha ez természetes és minden napos lenne és nekem valóban az is volt. De az alacsony,barna bőrű,göndör fürtös lánynak nem volt olyan ártatlan ez a kijelentésem. -Akkor a fiúkat be se mutassam?
- De kérlek!Róluk kevesebbet mesélt Stef. -Mindenki csúnyán nézett rá amiért pletykálkodott,én csak mosolyogni tudtam ezen az egyszerű emberi reakción.
Egy magas rövid hajú és izmos srác tornyosult felettem eltakarva a rám eső nap meleg sugarait.-Ő Tyler.Tudod mi?
-Farkas ha jól sejtem.
-Nyertél.Ő pedig Matt.-A fiú aki a hatalmas farkas mellet álldogált szintén olyan száles mint egy két ajtós szekrény és szőke göndör haja van,csodás kék szemei pedig kíváncsian férkőztek az enyémbe.
Egész nap  én voltam a fénypont. Hallottam olyanokat,hogy a „titokzatos szépség az enyém lesz öcsi lépés van” és ehez hasonló dolgokat de ez minden.Egy kellemes és vicces nap végére kerültem az iskola parkrészén üldögélve a kis csapattal.
-Reira holnap lesz egy karácsonyi vásár amit Caroline szervez a suli nevében.Örülne ha eljönnél,felnéz rád. -Kérlelt Elena miközben sandán nézett körbe,hogy merre lehet a kis szőke szépség.
- Természetesen elmegyek,majd rádumálom Damon-t is. - Mosolyogtam mire vissza tért közénk Caroline.
- Ahogy gondolod de nem igen szereti az ilyeneket nem hiszem,hogy eljön veled.
- Reméljük a legjobbakat. Sajnálom de nekem mennem kell.
Mindenkitől elköszöntem és Steffel haza mentünk. Otthon Damon nyugtalanul lapozgatott egy könyvet,másik kezében egy pohár itallal.
- Csak,hogy itt vagytok. Milyen volt szépségem?- Mikor lett ilyen nyálas Damon?
- Csodás,rég jártam már amerikai középiskolában. Képzeld Caroline szervez egy karácsonyi vásárt,eljössz velem?
-Nem.
- De miért nem?- Egy egyszerű kérdést tettem fel de ő képtelen volt normálisan válaszolni.
- Mert nem kifejezetten lennék kedvenc.
- Még miattam sem jönnél el?
- Nem!
- Stefnek van igaza. Te csak magadat szereted!
- Ez nem így van Rei.-Már csak messziről hallottam Damon hangját miközben felrohantam az ideiglenes otthonomat jelentő szobába.Elterültem az ágyon és csak reggel tértem magamhoz Stef hangjára (ismételten).
-Rei mindjárt indulunk,kelj fel!
- Jól van fent vagyok.
Magamra kaptam valamit a reggeli zuhany után és leszaladtam reggelizni. Damon és Stef a nappaliban beszélgettek. Egyetlen szó nélkül elmentem mellettük még csak rá se néztem Damonre. A konyhába érve épp kinyitottam a hűtőt mikor Elena csilingelő hangját hallottam
- Mehetünk?
- Mindjárt csak Rei eszik valamit.
- Indulhatunk- Jelentem meg hirtelen.
- Damon  jössz ? - Érdeklődött Elena barátságosan.
- Ő nem jön,elvégre nem a kedvenc. -Ez inkább Damonnek szánt gúnyolódás volt sem mint Elenának.
A vásárban találkoztunk a többiekkel. Caroline arca felderült mikor meglátott.Végig jártunk mindent és Tyler mint farkas imád versengeni és ezt nem is leplezte.
- Nos ha ilyen jól megy ellenem is kiállsz Tyler?
- Hogyne Reira.Miben?
- Csak vigyázz nehéz dió.- Súgta Stef Tylernek.- Sokat versengtünk régen de soha nem tudtam legyőzni.
- Így is vállalod?
- Persze.Miben?
-Rád bízom.
-Akkor legyen céllövés.
Bele egyeztem és már a standnál is voltunk Tyler kezdett mint kihívó. Háromból kettő nem is olyan rossz. Nem rontom el a napját ezért én is ugyan ennyi pontot értem el. Büszkén feszített a plüss macival amit kapott.
- Nagyon jól célzol Rei. Minden elismerésem.
- Mindig is jó volt,főleg a célzásban. - szólt meg a hátunk mögött Damon.
- Te mit keresel itt? Azt hittem nem akarsz jönni.
- Meg gondoltam magam. -Oda hajolt,hogy megcsókoljon de én elhúzódtam tőle. Az est további részében nem akartam Damonre és a vitánkra gondolni,főleg Damore nem. Ezt elég nehéz kivitelezni ha folyton a nyakamon lóg. Olyan hajnali 2 fele mindenki elindult haza és így is szidták magukat amiért sokáig maradtak mert holnap sulijuk lesz. Szerencsétlen emberek. Az én koromban ilyesmi nem volt,bár már nehezemre esik vissza emlékezni a gyerekkoromra,olyan régen volt. Mikor haza értünk még a nappaliban üldögélve iszogatni kezdtünk. Még mindig haragszom Damonre és az sem segít sokat a dolgon,hogy a vásárban egyfolytában piált és az összes lánnyal flörtölgetni kezdett. Stef elég sokat itatott velem,hogy feloldódjak. Kevés sikerrel,így jobbnak láttuk ha inkább beszélgetünk a régi szép időkről. Néhány órával később úgy döntöttem,hogy elteszem magamat holnapra.
- Jó éjt..- Damon hangja keserű volt és nagyon részeg. Nem akartam Damonre gondolni,legalább míg alszom nem.
Reggel vidáman ébredtem. Az utam elsőnek a zuhany alá vezetett. Épp a hajamat mostam mikor Damon hangját hallottam rengeteg más,barátságtalan zajjal egyetemben.
-Ti mit kerestek itt?
Ne már. Most ki kell innen másznom. A fenne essen bele! Magamra kaptam egy törölközőt és egy karót is magamhoz vettem. Mikor leértem az ajtó nyitva volt és ott állt Stef,Damon és velük szemben rengeteg vámpír,a királyi őrök egyenruhájában. Egyszerű fekete ruha volt több fontos helyen vaslemezzel biztosítva viselőik életét. És persze az éppen aktuális királyi címer kitűzője a galléron. Nagyon nem tetszik ez nekem.
- Kik ezek Rei?-Damon aggodalmasan személt végig a tömegen.
- Őrök a tanácstól,nem hiszem ,hogy baráti látogatásra jöttek volna.
- Várj! Mit csinálsz itt egy szál törölközőben? Így nem sokra mész ellenük.
- Gondolod? Szerintem nem akadályoz.
Még néhány pillanatig néztük egymást majd egy magas szőke vámpír parancsot adott a támadásra. Az össze csapás gyors volt és véres. Elég nehéz volt át döfni a vaslemezeket a karómmal , de mindent egybe vetve jól haladt a dolog. Míg egy civil ruhás ember lány le nem döfött. Lenéztem a mellkasomból kiálló karó szerűségre,majd fel a lányra és rá mosolyogtam. Kiszedtem a karót a szívemből és belé szúrtam. Egy egyenruhás srác pattant mellé és itta meg a vérével. A torkánál fogva felkapta Damon és rá vicsorgott.
-Ki vagy te?-Elősször nem felelt csak mereven nézte Damon-t. -Utoljára kérdezem,ki vagy??
-Eric.
- Bővebben?Jah és a csajszit is bemutathatnád.
Újabb csend,Damon egyre szorosabban szorította mire válaszolt.-Eric Northman,ő pedig Nina.
- Na látod,tudsz te ha akarsz.-Ezzel Damon elengedte a nyakát.- Mi legyen vele?-Ez a kérdés már nekem szólt.
- Miért jöttetek?
-Azt hittem nyilvánvaló. Azért,hogy téged megöljünk.
- Kinek a parancsára?
-A tanács és Beth.
-Ó ez remek.Damon ,zárd be őket a pincébe én pedig befejezem a fürdést.

2012. május 16., szerda

Harmadik fejezet

huhúúúúú és irány Boston.Ez egy rövidke fejezet,de remélem tetszeni fog..


3.fejezet.
Amint a gépem leszállt a Bostoni reptéren, én rohantam is kifelé. Csak Savannah tudta,hogy ide jövök mielőtt Damonékhez mennék.
- Szia Savannah!
- Reira - Tárt karokkal rohant felém,szorosan magához ölelt és oda súgta a fülembe .- Annyira hiányoztál,mindenkinek!
- Ti is nekem. Tudják,hogy jövök?
- Azt kérted,hogy legyen titok. Az volt.
Beszálltunk a kocsiba és száguldottunk is a központig. Rég nem jártam itt se de hát ezt is kell. Gyönyörű az új főhadiszállás főleg így, hóval fedve. Mikor elindultunk a lift felé megkértem Savannaht, hogy inkább kívülről menjünk. Bele egyezett és mikor jöttünk ki a garázsból akkor jött Dante is. Egyenlőre nem szúrt ki és ezt kihasználva elbújtam egy bokor mögé. Savannah nem értette miért teszem. Én ezzel mit sem törődve gyúrtam egy nagy hógolyót és tarkón dobtam vele.
- Savannah! Ezt miért?
- Mert  nem Savannah vagyok .- Felálltam a bokor mögött és néztem a férfit akit régen mindennél jobban szerettem. Akiért mindenem feladtam volna még a nemességemet és a vagyonomat is. És akivel egy új élet köt össze örökre. Egy fiú akiben Dante és az én vérem csörgedezik. Az emlékek tömegéből Dante meleg ölelése rántott ki.
- Nem hiszem el ,hogy itt vagy. Hogy kerülsz ide?
- Jobb híján repülővel .- Az ugratásomat meleg mosollyal jutalmazta,egy olyannal ami annyira hiányzott már.
-A többiek tudják,hogy jössz?
- Tudtommal nem.
- Akkor gyere be mindekinek tudnia kell,hogy hazajöttél!- Nem tudtam hova tenni Dante reakcióját de majd később kielemezem. Most mindenki nekem örült. Folyamatosan faggat mi történt velem eddig és ők is meséltek mi történ „itthon” míg nem voltam itt. Olyan öröm szállt meg amit azóta nem éreztem mióta elmentem innen.
- Úristen!Nekem őrségben kellene lennem. Velem jössz?-Dante aggodalmasan pattant fel.
- Miért ülünk még itt ha munka van?
Kint fel sem tűnt,hogy besötétedett legalábbis a forgalmat illetően. Pár perce lehettünk úton mikor kiszúrtunk egy vámpírt aki láthatóan nem ura magának és meg foglya ölni az áldozatát. Az ilyen vámpírokat itt vérszopóknak nevezik és irtani kell őket mert a végén ők irtják ki a vámpírokat.
- Mi történt ezzel a környékkel?Régen biztonságos volt.
- Igen csak te idők közben elmentél és a biztonság is.
Félre álltunk és kiszálltunk. Oda rohantunk a vérszopóhoz az első mozdulatával falhoz vágott én pedig tehetetlenül rogytam a földre,de nem bírtam felkelni. Csak Dante hangját hallottam.
- Reira!Mi van veled?Kelj már fel!REI!
Még halottam pár beszélgetés foszlányt. Mikor magamhoz tértem mindenki engem nézett.
- Most már jól vagyok. oké?
- Nem oké. Mikor ettél utoljára?
- Talán egy hete.
- Te nagyon hülye vagy .- Lucan hangja zengett a szobában.
- Köszönöm a bókot Lucan. Tudod nem igen volt időm.
- Hol jártál mielőtt ide jöttél?
-A régi iskolámban.
- És ott nem adnak enni?- Farkasszemet néztünk míg Dante közbe nem lépett.
- Nem akarom megzavarni az „intim” pillanatot de Rick hívott.
- Mikor?
- Tegnap. Nem is tudta,hogy itt vagy. Nem szóltál neki,de miért?
- Nem is tudom.
- Meglepődött,hogy itt vagy és ide tart.
- Mikor érkezik?
- Ma reggelre várjuk. Még kábé 1-2 óra és itt van. Tess kimegy érte.
- Én viszont indulok tovább.
- Meg sem várod Ricket?
- Nem. Nem kell a fejmosása. Gondolom elmondtátok neki mi történt velem. Nincs kedvem hallgatni az okoskodását.
- Rei a fiúnk vágyik a családi idillre de nem kaphatja meg ha te mindig menekülsz.
- Nem menekülök csak kitérek .- Miközben befejeztük a beszélgetést össze is pakoltam és kivitettem magamat Tessel a reptérre. Nem búcsúztunk el a többiektől mert megígértem,hogy hamar vissza térek. Szerencsére a reptéren pont elkerültem Ricket és csak a hátát láttam miközben köszönt Tessnek. Még hallottam az utolsó kérdését.
-Tess hol van anya?Azt hittem ki jön elém.
- Fordulj meg ott száll fel a gépére .- Már nem láttam Rick arcát csak az üzenetet a fejemben amit tőle kaptam.
- Hogy siklana ki a fogaskerék az agyadban!Maradj nyugton a seggeden, ha meg akarlak látogatni!!Hova a pokolba mész már megint?
- Nyugalom Rick! Mystic Falls-ba. Majd találkozunk.
- De…- megszakítottam a kapcsolatot és felszálltam a gépre. Ha szerencsém van még ma oda érek Damonhöz.



2012. május 11., péntek

Második fejezet


Az utat végig aludtam. Mikor leszálltam a reptéren már vártak a suli testőrei. Úgy éreztem magam mint mikor még oda jártam és tanévkezdéskor vittek be. Mint a foglyokat,az utunk csendben telt. A sulinál az igazgatónő várt valami Kirova.
- Örömünkre szolgál,hogy meg látogat minket grófn
ő.
- Köszönöm,hogy itt tölthetek egy csodálatos hetet a volt iskolámba. Megmutatná nekem a legjobbakat akik itt vannak?- Furán nézett rám a kérés miatt de nem ellenkezett.
- Íme a kért személyek,Dimitrij Belikov,Rose Hathaway és Vasilisa Dragomir.
- Örülök,hogy megismerhetem magukat. Én Serizawa Reira Dracul grófn
ő vagyok .- Dimitrijjel szemezgettünk miközben bemutatkoztam.
- Részünkről a megtiszteltetés grófnő.
- Kérem szólítson Reiranak .- Elmosolyodott de a következ
ő mondatát egy lány fojtotta belé.
- Ön lenne a híres grófn
ő?
- Igen és ön ?-A lány kicsit morcos lett,hogy nem tudom meg mondani ki is
ő.
- Én vagyok Rose. Tanítana néhány fogást nekem?- Remény csillogott a szemében én pedig felnevettem.
- De Rose!- Ahogy ráförmedt Dimitrij még jobban nevettem.
- Hagyja csak Dimitrij,sajnálom Rose de még nem vagy elég er
ős hozzá .- Szerencsére az ő válaszát is vissza fojtotta az utolsó hölgy.
- Annyira örülök,hogy személyesen is találkozhatunk grófn
ő.
- Ön bizonyára az utolsó Dragomir.- Elpirult,talán meglepi a következtet
ő képességem?- Nyugodjon meg,én is informálódom a mora* világról. Mondja Kirova beülhetek néhány órára?
-
ŐŐŐ természetesen grófnő. Melyikekre szeretne?
- Válogassa össze a hármuk óráit.
- Ahogy óhajtja grófnő .- Nem tetszés ült meg a hangjában de a tisztelete kerekedett felül. Tud valamit ha megállta a vélemény nyilvánítást .- Kezdjük Miss Hathaway-jel.
- Máris?Pont Dimitrijjel lesz órám.
- Ez pompás.
Az óra alatt végig Dimitrijjen tartottam a szemem. Így még sexysebb. Megakarom kaparintani,minden áron.
- Hát Reira az órának vége.
- Mondja Dimitrij körbevezetne?Hogy lássam mi minden változott?
- Természetesen,pár pillanat és indulhatunk is.
Az út során végig belekaroltam. A folyosók kihaltak mivel már minden diák elment aludni csak mi ketten sétálgattunk ott. Az egész folyosó megtelt Dimitrij illatával. Nem is igazán figyeltem a körülöttem lév
ő világot csak Dimitrij foglalt el. Végül felkísért a szobámba én pedig megkértem,hogy maradjon még egy kicsit. Mielőtt még megállíthattam volna magam megcsókoltam legnagyobb meglepetésemre viszonozta. El húzódott tőlem és belenézett a szemembe. Tudtam,hogy ő is azt akarja mait én,a másikat. Újra megcsókolt,de ezúttal elkezdte leszedni a ruhámat. Finoman próbálta leszedni a blúzomat nehogy kárt tegyen a finom anyagban. Én türelmetlenebb vagyok nála és egyszerűen letéptem a pólóját.
 Elkerekedtek a szemei,de hamar túl tette magát a dolgon és ő is letépte a blúzom. Letepert az ágyra és csak néhány vékony textil választott el minket egymástól. Fűtött minket a vágy de megzavart a kopogás.
 - Mindjárt vissza jövök.
- Ne!hagyjad majd el megy.
- Ki az?
- Kirova vagyok meg kéne beszélnünk a holnapi órarendet.
- Majd holnap most nagyon fáradt vagyok.
- Hát jó. De ne felejtse el.
- Nem fogom.
- Fáradt vagyok?-Dimitrij hangja cinikus volt és engem utánzott.
- Valahogy le kellett ráznom.
Újra egymásba feledkeztünk és leszedtük a maradék akadályokat is. Dimitrij a nyakamat csókolgatta mikor valaki kopogott majd azonnal be is nyitott.
- Grófnő kérem nem találom Belikov…Dimitrij?
- Hello Rose.-Dimitrijjel látszott,hogy zavarban van. Megértem,elvégre meztelenül fekszik miközben egy meztelen nő ül rajta. Kínos egy helyzet.
- Mi a probléma Rose?
- Nem találom Lissát.- Próbálta figyelmen kív
ül hagyni a szituációt amiben talált de nem ment neki. Kétség kívül ő is zavarban van és emellé féltékeny is.
- Hogyan??-Dimitrij felült az ágyon és máris a ruhái után kezdett kutakodni .- Nem értettem,hogy miért kezd el kapkodni de aztán rájöttem,Lissa az utolsó Dragomir,fontos ember,emellett Rose még mindig figyel minket. Gyorsan felkaptuk a ruháinkat,ami kétség kívül furcsa volt mivel elég romos állapotban vannak a hevességünk miatt. Gyorsan magamhoz vettem a kardom és egy pisztolyt.
- Komolyan úgy gondolj,hogy kardal lehet strigát ölni?
Vámpír tempómmal oda léptem elé és a torkának szorítottam a kardomat. Rettegés fogta el. Megsajnáltam és együtt érz
ő pillantást vettem rá majd leütöttem.
- Mit tettél vele?
- Elintéztem,hogy pihenjen.
- De így? Miért voltál ilyen durva? És egyáltalán miért kellett?
- Mert a mai este már sok neki és úgy érzem ami most jön azt nem kell látnia.
- Ezt,hogy érted?
- Látta a szerelmét és egy idegen vámpír nemest az ágyban, eltűnt a barátn
ője és mindezek tetejébe még halálosan meg is fenyegettem. Ha megkértem volna,hogy maradjon itt megtette volna?
- Nem valószín
ű. De akkor is. Hülyeséget csináltál.
- Hagyjuk ezt és inkább keressük meg Vasziliszát .- Felraktam az ágyamra aludni mi pedig elindultunk .- Kit kéne megkérdezni?
- Rose-t!
- Hehe. Nem kell ilyennek lenni oké?Még valaki aki tudhatja?
- Talán Christian.
- Remek.
Ő hol lakik?
-A másik szárny fels
ő emeletén.
- Milyen gyorsan tudsz szaladni?
- Elég gyorsan.
- Akkor hajrá .- Mondanom sem kell,hogy messze gyorsabb vagyok Dimitrijnél.
 Ezért az első méter után elkaptam a kezét és végig cibáltam az épületen,el az őr mellett egészen Christian ajtajáig. Türelmetlenül dörömbölni kezdtem.
- Ki az?
- Dimitrij vagyok.
Kinyitotta az ajtót én pedig azonnal beléptem rajta,egy ismerős illatot éreztem  meg. Lissa! Dimitrij is belépett és megláttuk az ágyon Lissát.
- Azonnal öltözzön fel!Indulás vissza a szobájába!MOST!- Lissa riadtan ugyan de engedelmeskedett nekünk. Mi vissza kísértük a szobájába. Vonakodva de megígértük,hogy a dolog titok marad. Dimitrij haza vitte a még mindig kába Rose-t engem pedig egyedül hagyott. Reggel ígéretemhez híven Kirovánál kezdtem a napom. Az órarend zsúfolt ugyan de t
űrhető. Az órákon én voltam a sztár. Mindenki kíváncsi  volt a történeteimre és a múltamra. Kivéve Dimitrijt és Rose-t. Próbáltam őket kibékíteni de nem sikerült így hát jobbnak láttam ha a külön  órákon nem jelenek meg. Lissával viszont szoros lett a kapcsolatunk és minden nap jobban sajnálta,hogy elutazok.
- Miss. Rose kérem várjon!
- Igen grófn
ő?-A szeméből még mindig sugárzik az irántam érzett gyűlölet.
- Kérem,szeretnék önnel jóban lenni. Ha ez nem lehetséges most hát majd idővel. De minden esetre oda adom az elérhetőségeimet .-A szemében immár őszinte meglepődés csillogott. Talán meglágyult .- Viszlát. Remélem még találkozunk.
Oda lépett és megölelt. Talán képes megbocsátani.
- Hiányozni fog. Még találkozunk.
- Szívb
ől remélem. Most mennem kell .- Elengedett és bement a termébe. De már jött is a következő személy akitől búcsút kell vennem. Dimitij.
- Dimitrij,kérlek. Nem akarok haraggal elválni tőled. Sajnálom amit tettem de remélem megbocsátasz,idővel .- Nem engedte,hogy befejezzem hanem átölet.
- Nem haragszok,hiányozni fogsz .- Elakadt a lélegzetem azt hittem nehezebb lesz. Oda adtam a kártyát egyetlen szó nélkül és néztem ahogy bemegy a terembe.
- Grófn
ő!
- Lissa! Christian!Sajnálom de mennem kell.
- Ilyen hamar?Ugye vissza jön még?
- Nagyon remélem .-
Ők is megkapták a kis kártyákat és egy újabb ölelés után               
elindulhattam a következő úti célhoz amely Damon irányába vezet.*mora olyan vámpír aki nem kizárólag véren élés többé kevésbe bírja a napfényt. Valamint birtokolja az 5 elem egyikét(tűz,víz,föld,levegő,lélek).Hasonló élettartamúak mint az emberk. Másik válfaja a dampyr  akinek nincs szüksége vérre és nagyon hasonlít az emberre csak kicsivel gyorsabb és erősebb. Ők védelmezik a morákat. Ők nem birtokolnak elmeket. És KB addig élnek mint az emberek. A harmadig válfaja a striga  aki csak véren él nem bírja a napfényt örökké él és nem birtokolja egyik elemet sem.