Második fejezet

Az utat végig aludtam. Mikor leszálltam a reptéren már vártak a suli testőrei. Úgy éreztem magam mint mikor még oda jártam és tanévkezdéskor vittek be. Mint a foglyokat,az utunk csendben telt. A sulinál az igazgatónő várt valami Kirova.
- Örömünkre szolgál,hogy meg látogat minket grófnő.
- Köszönöm,hogy itt tölthetek egy csodálatos hetet a volt iskolámba. Megmutatná nekem a legjobbakat akik itt vannak?- Furán nézett rám a kérés miatt de nem ellenkezett.
- Íme a kért személyek,Dimitrij Belikov,Rose Hathaway és Vasilisa Dragomir.
- Örülök,hogy megismerhetem magukat. Én Serizawa Reira Dracul grófnő vagyok .- Dimitrijjel szemezgettünk miközben bemutatkoztam.

- Részünkről a megtiszteltetés grófnő.
- Kérem szólítson Reiranak .- Elmosolyodott de a következő mondatát egy lány fojtotta belé.
- Ön lenne a híres grófnő?
- Igen és ön ?-A lány kicsit morcos lett,hogy nem tudom meg mondani ki is ő.
- Én vagyok Rose. Tanítana néhány fogást nekem?- Remény csillogott a szemében én pedig felnevettem.
- De Rose!- Ahogy ráförmedt Dimitrij még jobban nevettem.
- Hagyja csak Dimitrij,sajnálom Rose de még nem vagy elég erős hozzá .- Szerencsére az ő válaszát is vissza fojtotta az utolsó hölgy.
- Annyira örülök,hogy személyesen is találkozhatunk grófnő.
- Ön bizonyára az utolsó Dragomir.- Elpirult,talán meglepi a következtető képességem?- Nyugodjon meg,én is informálódom a mora* világról. Mondja Kirova beülhetek néhány órára?
-ŐŐŐ természetesen grófnő. Melyikekre szeretne?
- Válogassa össze a hármuk óráit.

- Ahogy óhajtja grófnő .- Nem tetszés ült meg a hangjában de a tisztelete kerekedett felül. Tud valamit ha megállta a vélemény nyilvánítást .- Kezdjük Miss Hathaway-jel.
- Máris?Pont Dimitrijjel lesz órám.
- Ez pompás.
Az óra alatt végig Dimitrijjen tartottam a szemem. Így még sexysebb. Megakarom kaparintani,minden áron.
- Hát Reira az órának vége.
- Mondja Dimitrij körbevezetne?Hogy lássam mi minden változott?
- Természetesen,pár pillanat és indulhatunk is.
Az út során végig belekaroltam. A folyosók kihaltak mivel már minden diák elment aludni csak mi ketten sétálgattunk ott. Az egész folyosó megtelt Dimitrij illatával. Nem is igazán figyeltem a körülöttem lévő világot csak Dimitrij foglalt el. Végül felkísért a szobámba én pedig megkértem,hogy maradjon még egy kicsit. Mielőtt még megállíthattam volna magam megcsókoltam legnagyobb meglepetésemre viszonozta. El húzódott tőlem és belenézett a szemembe. Tudtam,hogy ő is azt akarja mait én,a másikat. Újra megcsókolt,de ezúttal elkezdte leszedni a ruhámat. Finoman próbálta leszedni a blúzomat nehogy kárt tegyen a finom anyagban. Én türelmetlenebb vagyok nála és egyszerűen letéptem a pólóját. Elkerekedtek a szemei,de hamar túl tette magát a dolgon és ő is letépte a blúzom. Letepert az ágyra és csak néhány vékony textil választott el minket egymástól. Fűtött minket a vágy de megzavart a kopogás.

 - Mindjárt vissza jövök.
- Ne!hagyjad majd el megy.
- Ki az?
- Kirova vagyok meg kéne beszélnünk a holnapi órarendet.
- Majd holnap most nagyon fáradt vagyok.
- Hát jó. De ne felejtse el.
- Nem fogom.
- Fáradt vagyok?-Dimitrij hangja cinikus volt és engem utánzott.
- Valahogy le kellett ráznom.
Újra egymásba feledkeztünk és leszedtük a maradék akadályokat is. Dimitrij a nyakamat csókolgatta mikor valaki kopogott majd azonnal be is nyitott.

- Grófnő kérem nem találom Belikov…Dimitrij?

- Hello Rose.-Dimitrijjel látszott,hogy zavarban van. Megértem,elvégre meztelenül fekszik miközben egy meztelen nő ül rajta. Kínos egy helyzet.
- Mi a probléma Rose?
- Nem találom Lissát.- Próbálta figyelmen kívül hagyni a szituációt amiben talált de nem ment neki. Kétség kívül ő is zavarban van és emellé féltékeny is.
- Hogyan??-Dimitrij felült az ágyon és máris a ruhái után kezdett kutakodni .- Nem értettem,hogy miért kezd el kapkodni de aztán rájöttem,Lissa az utolsó Dragomir,fontos ember,emellett Rose még mindig figyel minket. Gyorsan felkaptuk a ruháinkat,ami kétség kívül furcsa volt mivel elég romos állapotban vannak a hevességünk miatt. Gyorsan magamhoz vettem a kardom és egy pisztolyt.

- Komolyan úgy gondolj,hogy kardal lehet strigát ölni?
Vámpír tempómmal oda léptem elé és a torkának szorítottam a kardomat. Rettegés fogta el. Megsajnáltam és együtt érző pillantást vettem rá majd leütöttem.

- Mit tettél vele?

- Elintéztem,hogy pihenjen.
- De így? Miért voltál ilyen durva? És egyáltalán miért kellett?
- Mert a mai este már sok neki és úgy érzem ami most jön azt nem kell látnia.
- Ezt,hogy érted?
- Látta a szerelmét és egy idegen vámpír nemest az ágyban, eltűnt a barátnője és mindezek tetejébe még halálosan meg is fenyegettem. Ha megkértem volna,hogy maradjon itt megtette volna?
- Nem valószínű. De akkor is. Hülyeséget csináltál.
- Hagyjuk ezt és inkább keressük meg Vasziliszát .- Felraktam az ágyamra aludni mi pedig elindultunk .- Kit kéne megkérdezni?
- Rose-t!
- Hehe. Nem kell ilyennek lenni oké?Még valaki aki tudhatja?
- Talán Christian.
- Remek. Ő hol lakik?
-A másik szárny felső emeletén.
- Milyen gyorsan tudsz szaladni?
- Elég gyorsan.
- Akkor hajrá .- Mondanom sem kell,hogy messze gyorsabb vagyok Dimitrijnél.

 Ezért az első méter után elkaptam a kezét és végig cibáltam az épületen,el az őr mellett egészen Christian ajtajáig. Türelmetlenül dörömbölni kezdtem.
- Ki az?
- Dimitrij vagyok.

Kinyitotta az ajtót én pedig azonnal beléptem rajta,egy ismerős illatot éreztem  meg. Lissa! Dimitrij is belépett és megláttuk az ágyon Lissát.
- Azonnal öltözzön fel!Indulás vissza a szobájába!MOST!- Lissa riadtan ugyan de engedelmeskedett nekünk. Mi vissza kísértük a szobájába. Vonakodva de megígértük,hogy a dolog titok marad. Dimitrij haza vitte a még mindig kába Rose-t engem pedig egyedül hagyott. Reggel ígéretemhez híven Kirovánál kezdtem a napom. Az órarend zsúfolt ugyan de tűrhető. Az órákon én voltam a sztár. Mindenki kíváncsi  volt a történeteimre és a múltamra. Kivéve Dimitrijt és Rose-t. Próbáltam őket kibékíteni de nem sikerült így hát jobbnak láttam ha a külön  órákon nem jelenek meg. Lissával viszont szoros lett a kapcsolatunk és minden nap jobban sajnálta,hogy elutazok.
- Miss. Rose kérem várjon!
- Igen grófnő?-A szeméből még mindig sugárzik az irántam érzett gyűlölet.

- Kérem,szeretnék önnel jóban lenni. Ha ez nem lehetséges most hát majd idővel. De minden esetre oda adom az elérhetőségeimet .-A szemében immár őszinte meglepődés csillogott. Talán meglágyult .- Viszlát. Remélem még találkozunk.

Oda lépett és megölelt. Talán képes megbocsátani.
- Hiányozni fog. Még találkozunk.
- Szívből remélem. Most mennem kell .- Elengedett és bement a termébe. De már jött is a következő személy akitől búcsút kell vennem. Dimitij.

- Dimitrij,kérlek. Nem akarok haraggal elválni tőled. Sajnálom amit tettem de remélem megbocsátasz,idővel .- Nem engedte,hogy befejezzem hanem átölet.

- Nem haragszok,hiányozni fogsz .- Elakadt a lélegzetem azt hittem nehezebb lesz. Oda adtam a kártyát egyetlen szó nélkül és néztem ahogy bemegy a terembe.
- Grófnő!

- Lissa! Christian!Sajnálom de mennem kell.
- Ilyen hamar?Ugye vissza jön még?
- Nagyon remélem .- Ők is megkapták a kis kártyákat és egy újabb ölelés után               

elindulhattam a következő úti célhoz amely Damon irányába vezet.*A mora olyan vámpír aki nem kizárólag véren élés többé kevésbe bírja a napfényt. Valamint birtokolja az 5 elem egyikét(tűz,víz,föld,levegő,lélek).Hasonló élettartamúak mint az emberk. Másik válfaja a dampyr  akinek nincs szüksége vérre és nagyon hasonlít az emberre csak kicsivel gyorsabb és erősebb. Ők védelmezik a morákat. Ők nem birtokolnak elmeket. És KB addig élnek mint az emberek. A harmadig válfaja a striga  aki csak véren él nem bírja a napfényt örökké él és nem birtokolja egyik elemet sem.