Negyedik fejezet

18-as karika.Csak felnőtt olvasóknak!!!! 

Sikerült egész gyorsan megérkeznem. Már későre jár ugyan de itt vagyok. Mystic Falls. Mennyi emlék.A ház egy húszas években épített villa volt. Hatalmas négy hálószobás,olyan rusztikus. Vámpír börtönnel ellátott pincével. Igazán kellemes,de inkább a felsőbb részeket kedvem,a hatalmas nappalit a kő kandallóval.A kényelmes kanapéval.Stefan vendég szeretetével és Damon ellenséges,kegyetlen és arrogáns modorával. Nem is hittem,hogy ennyire hiányzik. Csak megérkezésem és az öntudatlan ajtó kopogás zökkentett a jelenbe. 
-Reira nem úgy volt,hogy egy hónap..?-Stef megdöbbent tekintete fogadott a nagy vastag fa ajtó mögött.

- Meglepetés Stefan!- A nyakába ugrottam és nagyon halkan súgtam a fülébe .- Hol van Damon?- Mikor felnéztem észrevettem valakit a díványon. Oda szaladtam és mosolyogva állapítottam meg ki is ő .- Katherine!- Megöleltem de az illatából rájöttem, hogy valójában nem is Katherine az .- Bocsánat össze kevertem valakivel.

- Semmi baj. Gyakran megesik. Elena Gilbert vagyok .-Stefan oda rohant leküzdve a kezdeti bénultságát.

- Bocsánat. Elena ő Serizawa Reira Dracul grófnő,nagyon kedves és nagyon,nagyon régi barátom .- Majd bátorítás képen átkarolta Elena derekát. Kezet nyújtottam neki És Elena félénken elfogadta .- Fent leszel jó?

- Mindig ott vagyok Stef.

Felmentem kipakolni és venni egy pihentető fürdőt. Mikor kilépem a fürdőből Stef  szólt fel.

- Haza viszem Elenát .-Majd egy másik hang reagált rá előttem.

- Nem kell sietned Stef.

-DAMON!- egy szál törölközőben lerohantam hozzá és a karjaiba vetettem magam .- Annyira hiányoztál.

- Te is nekem kis butus .- Adott egy puszit a homlokomra és letett a földre .- Nem hiányos kicsit az öltözéke hölgyem?-A maga kaján vigyorával végig nézett rajtam.

- Szerintem nem. Eszünk valamit?

- Persze. Mihez lenne kedved?

- Lepj meg!

- Rendben .- Közelebb lépet és az ajkamra tapasztotta az övét. Egy végtelen pillanatig egybe forrtunk .- Ez megfelel?

- Meg.

- Semmit sem változtál.Ugyan olyan előkelő, szexi és kívánatos vagy mint mindig.

- Egy kis darab törölközőben mindenki kívánatos.

- Jaj neked már bókolni sem lehet.

- Csak rosszul csinálod.

- Rosszul??- Átkarol és ismét megcsókolt,de most szenvedélyesebben. Levette pólóját és felkapott az ölébe. Csókolgatni kezdte a nyakamat és levette a törölközőmet. Nemsokára már a nadrágot is levettük róla. Egymásba feledkezve csókolóztunk. Én a medenceéje körén kulcsoltam a lábam ő pedig a falnak nyomott. Minden egyes mozdulatáról sütött a gyakorlat. Az utolsó lökésnél mind kettőnket felfoghatatlan gyönyör árasztott el. Még egy percig állhattunk a falnál egymás szemébe nézve mikor lettet,de nem bírtak el a lábaim. Mindenem remegett és Damonnek is. Csak mosolyogtunk és közben össze szedtük a cuccaink én pedig felmentem felöltözni,mégse fogadhatom Stefant egy szál semmiben. Mikor vissza ért Stef  Damon is és én is a kanapán ültünk a tüzet bámulva egy egy pohár vérrel a kezünkben.

- Na nem unatkoztatok?

- Mi soha .-Damon hangja gúnyosan csengett és Stef kétkedését megelőzendően adott egy puszit az arcomra.

- Mesélj nekünk Rei mi van Európában?-Mintha meg sem hallotta volna Damon gúnyolódását.

- Mint mindig most is áll a bál valami miatt.

- Hát ezért maradtunk Amerikában. Meddig maradsz?

- Egy hetet.

- Ennyi távoltöltött év után ennyivel akarod kiszúrni a szemünket?-Damon hangjában a keserűség és a gyerekes hiszti keveredett ami olyan cukin állt neki.

- Sajnálom de az ünnepeket otthon töltöm mint mindig .- Súlyos csend ereszkedett közénk. Nagy nehezen Stefan törte meg.

- Elenanak annyira megtetszettél,hogy be akar mutatni a családjának.

- Ó ez remek .- Magamra erőltettem egy mosolyt .- És mikor?

- Holnap ebédre várnak. És lehetőleg ne így gyere .- Csak most tünt fel mit is vettem magamra. Egy kis combközépig érő ,mély dekoltázsú ruha van rajtam amin mind a ketten sokat legeltették a szemüket ,Damon pedig a kezét a combomon. – Na jó én álmos vagyok elmegyek aludni. Jó éjt fiúk.

-Mi lenne ha veled aludnék?

- Örülnék ha nem kellene egyedül aludnom. Nagyon hideg van már.

Szinte azonnal elaludtam Damon karjaiban. Kellemes meleg árasztott el míg fel nem ébredtem. Damon nem volt mellettem. Gyorsan felkaptam magamra Damon egyik ingjét és lementem a konyhába. Damon  egy boxerbe állt a pultnál és készítette a reggelinket. Az ajtóban megálltam és figyeltem hogyan tölti ki a pohárba a tasakos vért. Stefan jelent meg mellettem szintén boxerben enyhén nyúzott arccal.

- Jó reggelt Stef. –Szólt Damon nekünk még mindig háttal.

- Jó reggel t nektek is. - Én biccentettem Damon pedig megpördült a többes szám hallatán.

- Jó reggelt Damon.

- Jó reggelt Reira. Miért nem szóltál,hogy itt vagy?

- Azt hittem észre veszed,hogy itt vagyok. De legközelebb szólok .- Oda léptem és adtam neki egy csókot.

-Stef neked nem kéne suliban lenned?

- De,már itt sem vagyok! Suli után indulunk.

- Rendben. Damon menjünk várost nézni.

- És kérni ki fogja?Én?

- Jaj ugyan már Damon, menjünk sétálni.

- Na jó.

A parkban kezdtük a körutunkat. Nem ilyenre emlékszek. Mikor én utoljára itt jártam  még kisebb volt és nem volt ennyi zöld. Egyszerűen gyönyörű lett. Nem találok hozzá szavak. A városháza és a kórház már nem volt ilyen lenyűgöző. Sokat fejlődött mind a kettő de a parkhoz képest semmi. Az utolsó úti célunk a Grill. Na ez egy olyan hely ahol még soha nem jártam. Nem lehet itt túl régóta. De egész kellemes. Minden szempár minket figyelt míg bent voltunk. Csak biliárdoztunk és megittunk néhány pohárral. Nem a tevékenységünk volt feltűnő hanem  mi magunk,a jelenlétünk , a kisugárzásunk,a lényünk. De leginkább az döbbentette meg őket,hogy van aki szereti Damon-t. Mire észbe kaptunk rohanhattunk is haza. Egy egyszerű farmert és kék blúzt vettem fel egy tűsarkúval.

- Mintha azt mondta volna Stef, hogy ne túl szexiset.

- Mert ez TÚL szexis?

- Igen. De rajtad minden az .- Egy elkerekedő pillantást vettettem rá. Nem szokott így bókolgatni,mi van vele?

- Nos indulhatunk?

- Nem várjuk meg Stefet?- Elég volt megkérdeznie és Stef belépett az ajtón.

- Legközelebb hamarabb kérdezd meg.

- Mit is?-Kérdezte Stef gyorsan.

- Mind egy Stef. Indulhatunk?

- Igen. És Damon kérlek viselkedj!

- Mint mindig Stef!

A kocsi út nem volt hosszú. Elena nyitott nekünk ajtót. Pár másodpercig tétovázott majd arrébb ált,hogy bemehessünk.

- Jó estét!- Mivel kínos csend ereszkedett közénk valamivel meg kellett törnöm. Így a saját kezembe vettem a bemutatkozást .- Serizawa Reira Dracul vagyok, Stefan és Damon Európai barátja.

- Én Alaric vagyok ,ez a kis srác mellettem Jeremy ,a másik oldalamon a hölgy Jenna.- Alaric magas és barna hajú talán 25 éves lehet maximum és emberhez képest nagyon helyes. A „kis srác” nem is annyira kicsi ő lehet Elena öccse. 16-17 éves lehet ,messze nem annyira mint Alaric de ő is helyes a maga kis fiús módján. Jenna pedig egy leírhatatlan szépség,szó szerint ragyogott a szemem előtt. Nem volt kinézetre olyan különleges. Nem magas,nem kimondottan szép de kellemes ránézni. Nem tudom miért ragyog talán szerelmes?Vagy anya lesz?

- Azt mondta Európai?- Jeremy érdeklődő kifejezéssel fürkészett.

-Igen.

- Mi lenne ha ezt ebéd közben beszélnénk meg?-Jenna hangja tovább erősítette bennem az érzetet a ragyogásával kapcsolatban.

AZ ebédlő nem volt túl nagy de kényelmesen elfértünk mindannyian a nagy fa asztalnál.

- Gyönyörűen beszél angolul. Nem hittem volna,hogy nem amerikai.-Jeremy őszinte csodálattal nézett rám a velem szemközt lévő székről.

- Köszönöm. Elhiheted,hogy sokat gyakoroltam.

- És Európán belül hova valósi? – Alaric kérdése már nem az ártatlan kíváncsiságról szólt. Valamit tudni akart a biztonság kedvéért.

- Magyarországról. - A válaszomtól megnyugodott .- Istenien főz Miss Sommers

- Köszönöm és nyugodtan szólítson Jennanak.

- Rendben.

- Mondja mivel foglalkozik Reira?-Alaric-ot mégsem nyugtatta meg annyira a válaszom mint azt szerettem volna.

- Amivel kedvem tartja. Hatalmas vagyont örököltem így lógathatom a lábam életem végéig.

- Ó.. kitől örököl már ha meg nem sértem?-A hanglejtése gúnyos volt és pöffeszkedő.

-A szüleimtől .- Mindenki arca elkomorodott .- Egy autó baleset áldozatai lettek 1-2 éve.

- Részvétem.

Újabb csend de ez most más volt,ez mély,szívfájdalmas gyász volt. Míg Jenna fel nem kiáltott.

- Jaj a sütemény. Teljesen elfelejtettem. Jeremy kijössz velem gyorsan?

- Persze Jenna-néni.

Az ajtó csukódása után Alaric azonnal nekem esett.

- Valójában mi az igazi neve?

- Serizawa Reira Dracul grófnő. A szüleim tényleg halottak anyámék 200 éve,apám 60 éve. És tényleg magyar vagyok.

-Azt mondta,hogy 200 éve halott az anyja?-Az arcán megdöbbenés tükröződött és félelem.

-Igen.

-Hány éve él a földön?

-2010.Mennyinek nézett?

-Nem többnek 18-nál.

- Remekül tartom magam nemde?

- De.

-Nekem fontosabb kérdésem lenne. Hogy jöttél be? –Elena leírhatatlan kifejezéssel nézett amitől mosolyognom kellett.

- Elena ne legyél naiv. Az ajtón jöttem hol máshol?

- De hogyan? Nem hívtalak be.

- Engem nem is kell. Az ilyen szabályok rám nem vonatkoznak. A mai fiatalok nagyon korlátozva vannak én nem. De most fejezzük be.

- Nem maga dönti el!-Alaric felugrott és majdnem nekem is esett.

- Most de. Mit láttam a kedves Jenna nem tudja a dolgokat és gondolom nem most akarja neki elmondani. Márpedig másodpercek kérdése és belép az ajtón.

- Mi..-Ekkor Jenna kinyitotta a bejárati ajtót. Minden rendbe jött mikor leült közénk.

Már nem is igen érdekelt minket a süti,de azért elmajszoltunk belőle pár falatot. Majd eljött a búcsú ideje. Kikísértek minket a verandára. Mire észbe kaptam egy hógolyócsata kellős közepén voltam. Ha jellemeznem kellene akkor ez egy „vámpírok az emberek ellen” csata lett volna. Addig dobálóztunk míg Alaric el nem rontotta a hangulatot azzal,hogy a verandán ácsorgott a játék helyett.

-Nos akkor mi megyünk is. Viszlát és köszönöm a csodás vacsorát.Remeklűl érzetem magam.

-Remélem még találkozunk Reira.-Jenna arcán őszinte öröm tükröződött.

-Én is remélem.-De ezt már csak magamnak suttogtam el.

Otthon rendes vacsorát is magunkhoz vettünk. Hálás voltam érte.Damon furcsán méregetett miközben kiürítettem a poharamat.

-Mit nézel?

-Sokkal jobban nézel ki. Nagyon éhes lehettél,aggódtam érted.-Egy „jaj Damon!” pillantást vettettem rá,majd szemérmesen elmosolyodtam akár csak ő. És csak most vettem észre mennyit változott az évek alatt. Régen sokkal kevésbé volt emberi;csak a vér,a gyilkolás és a testi örömök érdekelték,de most. Most olyan emberi lett a lelke. Talán Elena miatt vagy Stefan miatt.

-Rei minden oké?-Stefan gyengéd hangja emelt ki a belső világomból.

-Persze minden oké. Csak elgondolkoztam,ez minden. Bocsássatok meg de telefonálnom kell-Damon fura kíváncsiskodó tekintettem nézett.-igérem vissza jövök.

Felhívtam akartam hívni Ricket,hogy minden oké-e és ,hogy ne haragudjon azért amiért elrohantam és ezt akartam tenni Danteval is. Előhalásztam a mobilom és kikerestem Rick számát,már beleszólt Rick édes,aggódó hangja mikor fogtam és letettem. Egyszerűen nem tudok vele beszélni,most semmi kép. Vissza mentem a fiúkhoz de Stef már elment aludni. Amint meglátott Damon töltött egy pohár vörös bort és leültünk a tűz elé. Azonnal kiürítettem a poharamat és a mellettem lévő asztalkára tettem.Damon felém fordult és mutató ujjával megtámasztotta az államat.A szemembe nézett majd megcsókolt,szenvedélyesen és éhesen. Eldöntött a kanapén,levette a pólómat,majd csókokkal perzselte végig a testemet. Ő is levette az ingjét én pedig gyönyörködtem a gyönyörűen kidolgozott kockákon. Levette a nadrágját is és engem is megszabadított a farmeremtől. Belel ültetett az ölébe és újra megcsókolt.

-         Reira én akarlak téged. Itt és most!

Nem bírtam válaszolni csak bólintani miközben a szemfogaim a kétszeresükre nőttek. Damon is hasonlóképpen járt azzal a kivétellel,hogy neki nem csak a szemfogai nőttek nagyobbra hanem férfiasságai is követelőzően dudorodott nadrágjában. Leszálltam róla de csak addig míg el tűntettem a vékony rétegetek amik közénk álltak. Vissza ültem az ölébe és azonnal magáévá tett. Forró szeretőként ölelt minden egyes lökésnél míg az utolsó mélyre nyomuló mozdulattal az örök gyönyör felé nem repített mindkettőnket.

Reggel Damon ágyában ébredtem újfent ráadásul Stef kopogására és mindent tudó mosolyára.

- Jó reggelt hercegnő!

- Jó reggelt Salvatóre úr. -Mondtam mosolyogva miközben elnyújtózkodtam.

- Mehetünk suliba?

- Ma suli van?

- Igen,elvégre hétköznap van,ráadásul kedd. Öltözz mindjárt indulunk.

- Futok.

Szó szerint átrohantam a saját szobámba és magamra kaptam egy fehér kivágott blúzt és egy szűkszárú farmert. Pillanatok alatt lent voltam az előszobában Stef mellett.

- Táska?

- Minek?Én nem tanulni megyek.

Az amerikai iskolák egy adott makett alapján készülnek évtizedek óta vagy mi?Itt minden iskola egyforma,semmi egyediség mint otthon. Az iskola egy hatalmas udvarra és parkkal büszkélkedve tornyosul sápadtan a decemberi napfényben. A parkoló szélén ott állt Elena a barátnői társaságában. Stef beállt egy szabad helyre és minden szempár minket figyelt ahogy kiszálltunk a kocsiból. Én hozzá szoktam,hogy a figyelem középpontjában vagyok a származásom miatt de annyi ember nézte minden lépésemet s azt,hogy vajon melyik társasághoz megyek oda,hogy egy pillanatra szemelől tévesztettem Elenát. Stefan azonban célirányosan Elena felé tartott én pedig követtem. Elena adott egy csókot Stefnek a lányok pedig kérdőn figyeltek engem.

- Jó reggelt Reira!

- Neked is Elena,lányok.

- Jaj lányok ő Serizawa Reira Dracul olyan mint Stefan.-A lányok megértően bólintottak.

- Reira ők a barátaim Caroline- Az ifjú vámpír ha nem tévedek- Vágtam Elena szavába amint ő a szőke magas és karcsú lány felé biccentett. – Igen. Ő Bonnie aki - Boszorkány. - mondtam egyszerű hangon mintha ez természetes és minden napos lenne és nekem valóban az is volt. De az alacsony,barna bőrű,göndör fürtös lánynak nem volt olyan ártatlan ez a kijelentésem. -Akkor a fiúkat be se mutassam?

- De kérlek!Róluk kevesebbet mesélt Stef. -Mindenki csúnyán nézett rá amiért pletykálkodott,én csak mosolyogni tudtam ezen az egyszerű emberi reakción.

Egy magas rövid hajú és izmos srác tornyosult felettem eltakarva a rám eső nap meleg sugarait.-Ő Tyler.Tudod mi?

-Farkas ha jól sejtem.

-Nyertél.Ő pedig Matt.-A fiú aki a hatalmas farkas mellet álldogált szintén olyan száles mint egy két ajtós szekrény és szőke göndör haja van,csodás kék szemei pedig kíváncsian férkőztek az enyémbe.

Egész nap  én voltam a fénypont. Hallottam olyanokat,hogy a „titokzatos szépség az enyém lesz öcsi lépés van” és ehez hasonló dolgokat de ez minden.Egy kellemes és vicces nap végére kerültem az iskola parkrészén üldögélve a kis csapattal.

-Reira holnap lesz egy karácsonyi vásár amit Caroline szervez a suli nevében.Örülne ha eljönnél,felnéz rád. -Kérlelt Elena miközben sandán nézett körbe,hogy merre lehet a kis szőke szépség.

- Természetesen elmegyek,majd rádumálom Damon-t is. - Mosolyogtam mire vissza tért közénk Caroline.

- Ahogy gondolod de nem igen szereti az ilyeneket nem hiszem,hogy eljön veled.

- Reméljük a legjobbakat. Sajnálom de nekem mennem kell.

Mindenkitől elköszöntem és Steffel haza mentünk. Otthon Damon nyugtalanul lapozgatott egy könyvet,másik kezében egy pohár itallal.

- Csak,hogy itt vagytok. Milyen volt szépségem?- Mikor lett ilyen nyálas Damon?

- Csodás,rég jártam már amerikai középiskolában. Képzeld Caroline szervez egy karácsonyi vásárt,eljössz velem?

-Nem.

- De miért nem?- Egy egyszerű kérdést tettem fel de ő képtelen volt normálisan válaszolni.

- Mert nem kifejezetten lennék kedvenc.

- Még miattam sem jönnél el?

- Nem!

- Stefnek van igaza. Te csak magadat szereted!

- Ez nem így van Rei.-Már csak messziről hallottam Damon hangját miközben felrohantam az ideiglenes otthonomat jelentő szobába.Elterültem az ágyon és csak reggel tértem magamhoz Stef hangjára (ismételten).

-Rei mindjárt indulunk,kelj fel!

- Jól van fent vagyok.

Magamra kaptam valamit a reggeli zuhany után és leszaladtam reggelizni. Damon és Stef a nappaliban beszélgettek. Egyetlen szó nélkül elmentem mellettük még csak rá se néztem Damonre. A konyhába érve épp kinyitottam a hűtőt mikor Elena csilingelő hangját hallottam

- Mehetünk?

- Mindjárt csak Rei eszik valamit.

- Indulhatunk- Jelentem meg hirtelen.

- Damon  jössz ? - Érdeklődött Elena barátságosan.

- Ő nem jön,elvégre nem a kedvenc. -Ez inkább Damonnek szánt gúnyolódás volt sem mint Elenának.

A vásárban találkoztunk a többiekkel. Caroline arca felderült mikor meglátott.Végig jártunk mindent és Tyler mint farkas imád versengeni és ezt nem is leplezte.

- Nos ha ilyen jól megy ellenem is kiállsz Tyler?

- Hogyne Reira.Miben?

- Csak vigyázz nehéz dió.- Súgta Stef Tylernek.- Sokat versengtünk régen de soha nem tudtam legyőzni.

- Így is vállalod?

- Persze.Miben?

-Rád bízom.

-Akkor legyen céllövés.

Bele egyeztem és már a standnál is voltunk Tyler kezdett mint kihívó. Háromból kettő nem is olyan rossz. Nem rontom el a napját ezért én is ugyan ennyi pontot értem el. Büszkén feszített a plüss macival amit kapott.

- Nagyon jól célzol Rei. Minden elismerésem.

- Mindig is jó volt,főleg a célzásban. - szólt meg a hátunk mögött Damon.

- Te mit keresel itt? Azt hittem nem akarsz jönni.

- Meg gondoltam magam. -Oda hajolt,hogy megcsókoljon de én elhúzódtam tőle. Az est további részében nem akartam Damonre és a vitánkra gondolni,főleg Damore nem. Ezt elég nehéz kivitelezni ha folyton a nyakamon lóg. Olyan hajnali 2 fele mindenki elindult haza és így is szidták magukat amiért sokáig maradtak mert holnap sulijuk lesz. Szerencsétlen emberek. Az én koromban ilyesmi nem volt,bár már nehezemre esik vissza emlékezni a gyerekkoromra,olyan régen volt. Mikor haza értünk még a nappaliban üldögélve iszogatni kezdtünk. Még mindig haragszom Damonre és az sem segít sokat a dolgon,hogy a vásárban egyfolytában piált és az összes lánnyal flörtölgetni kezdett. Stef elég sokat itatott velem,hogy feloldódjak. Kevés sikerrel,így jobbnak láttuk ha inkább beszélgetünk a régi szép időkről. Néhány órával később úgy döntöttem,hogy elteszem magamat holnapra.

- Jó éjt..- Damon hangja keserű volt és nagyon részeg. Nem akartam Damonre gondolni,legalább míg alszom nem.

Reggel vidáman ébredtem. Az utam elsőnek a zuhany alá vezetett. Épp a hajamat mostam mikor Damon hangját hallottam rengeteg más,barátságtalan zajjal egyetemben.

-Ti mit kerestek itt?

Ne már. Most ki kell innen másznom. A fenne essen bele! Magamra kaptam egy törölközőt és egy karót is magamhoz vettem. Mikor leértem az ajtó nyitva volt és ott állt Stef,Damon és velük szemben rengeteg vámpír,a királyi őrök egyenruhájában. Egyszerű fekete ruha volt több fontos helyen vaslemezzel biztosítva viselőik életét. És persze az éppen aktuális királyi címer kitűzője a galléron. Nagyon nem tetszik ez nekem.

- Kik ezek Rei?-Damon aggodalmasan személt végig a tömegen.

- Őrök a tanácstól,nem hiszem ,hogy baráti látogatásra jöttek volna.

- Várj! Mit csinálsz itt egy szál törölközőben? Így nem sokra mész ellenük.

- Gondolod? Szerintem nem akadályoz.

Még néhány pillanatig néztük egymást majd egy magas szőke vámpír parancsot adott a támadásra. Az össze csapás gyors volt és véres. Elég nehéz volt át döfni a vaslemezeket a karómmal , de mindent egybe vetve jól haladt a dolog. Míg egy civil ruhás ember lány le nem döfött. Lenéztem a mellkasomból kiálló karó szerűségre,majd fel a lányra és rá mosolyogtam. Kiszedtem a karót a szívemből és belé szúrtam. Egy egyenruhás srác pattant mellé és itta meg a vérével. A torkánál fogva felkapta Damon és rá vicsorgott.

-Ki vagy te?-Elősször nem felelt csak mereven nézte Damon-t. -Utoljára kérdezem,ki vagy??

-Eric.

- Bővebben?Jah és a csajszit is bemutathatnád.

Újabb csend,Damon egyre szorosabban szorította mire válaszolt.-Eric Northman,ő pedig Nina.

- Na látod,tudsz te ha akarsz.-Ezzel Damon elengedte a nyakát.- Mi legyen vele?-Ez a kérdés már nekem szólt.

- Miért jöttetek?

-Azt hittem nyilvánvaló. Azért,hogy téged megöljünk.

- Kinek a parancsára?

-A tanács és Beth.

-Ó ez remek.Damon ,zárd be őket a pincébe én pedig befejezem a fürdést.